Sziasztok! Itt az új rész, amit sikerült végre hosszabbra megírnom :)
Remélem tetszeni fog majd nektek és örömmel elolvassátok majd.
A véleményeket szívesen fogadom!:)
Jó olvasást!
18. Fejezet
Remélem tetszeni fog majd nektek és örömmel elolvassátok majd.
A véleményeket szívesen fogadom!:)
Jó olvasást!
18. Fejezet
Ház a tónál
( Élvezd, hogy élsz )
2. rész
A motor leáll, az ajtó nyitódik. Megérkeztünk, azonban az én szemem csukva marad. Nem merem kinyitni, nem akarom látni mi lett abból a házból, ami már akkor is állt, mikor még meg sem születtem. Hallom, ahogyan Zayn nagyot ásítva kel fel a hátsó ülésről és azt is, ahogyan kiugrik onnan. Talpa alatt megtörik néhány faág, recsegnek a falevelek és nem tudom eldönteni mi is lenne most a legjobb. Niall nevetése is felcsendül, majd Liam szitkozódását is hallom, amiből arra következtetek, hogy történt vele valami. Perrie hangja is megüti fülemet, ahogyan az útról mesél valamit, meg arról, hogy nemsokára bepisil. Louis sikkant egyet, bár ezen meg se lepődök, majd Benny szólal fel, amitől a szívem kihagy egy ütemet. Emlékszem a napra mikor először járt itt. Elevenen ég benne a kép arról az éjszakáról, mikor besétált a házba, abba a buliba amit Zayn tizenhatodik születésnapjára tartottunk. Már akkor is különc volt. Testét tetkók borították, szájából cigi lógott, mosolya pedig inkább illett egy banditához, mint egy tizenhét éves sráchoz. Nem ez volt az első alkalom, hogy találkoztam vele, hiszen egy suliba jártunk, de akkor ismertük meg egymást igazán. Eleinte nem beszéltem sokat, ha ő is a közelemben volt, de ahogyan haladunk előre az éjszakában, úgy lettem egyre nyitottabb én is. Onnantól kezdve szinte minden nap találkoztunk és egy idő után kezdem őt más szemmel nézni. Vonzott benne minden és szerettem, úgy ahogyan eddig még senkit. Nem jobban mint Zayn-t, de másképp. Számított a véleménye és az, hogy megdicsért ha csinosnak látott. Akartam, hogy figyeljen rám, de mindezt úgy, hogy ő ne vegye észre, hogy akarom. Néha ha megsértett valami kis aprósággal, egy beszólással vagy hasonlóval, direkt rájátszottam, hogy bűntudata legyen és, hogy megnézzem mennyit jelentek számára. Volt, hogy utánam jött, volt, hogy nem. Pont ezért nem tudtam sohasem eldönteni, hogy ő, mit érez irántam. Ez a kétely pedig szépen lassan felemésztett és inkább magamban tartottam érzéseimet, hiszen barátok lettünk és ha más nem is, de ez legalább kijutott nekem belőle. A barátsága. Ettől pedig, jobban érzem magam.
- Nem ér tetetni, hogy alszol. - Zökkent ki Harry. - Bár így sokkal szimpatikusabb vagy....Olyan csöndes és nyugodt. Tudod mit? Nyugodtan maradj így.
- Bunkó. - Morgom. - Utállak.
- Na most elrontottad a pillanatot, pedig már kezdelek megkedvelni.
- Attól mentsem meg az Isten! - Pattantak ki szemeim és egyenesen Harry íriszeire szegeztem azokat. - Nem kell! Köszi.
- Áú. - Játszott rá. Kezét a szívére helyezte. - Ez most fájt. - Szája féloldalas mosolyra húzódott, amit bár legszívesebben letagadnék, de rohadt jól állt neki.
- Inkább kiszállok. - Fújtam ki egy nagyadag benntartott levegőt, majd a kocsiajtó nyitására koncentráltam, de próbálkozásom mindhiába volt, mert nem akart megmozdulni. Nem nyílt ki. Visszafordultam és a kinti tájat kezdtem el szuggerálni, bár az idegességtől nem láttam sok mindent. Harry halk kuncogása ütötte meg a fülem, amitől csak még ingerültebb lettem. - Szóval, szerinted ez vicces? - Kérdezem nyugodtan, amivel magamat is meglepem.
- Nagyon. - Nevetett fel.
- Ugye tudod, hogy te is bent ülsz, a kocsiban?
- Igen.
- Értem. - Bólintok aprót. - És, ugye azt is tudod, hogy a többiek csak ránk várnak?
- Igen.
- Értem. - Nagyot sóhajtok. - Akkor mi értelme van ennek? - Tárom szét karjaim, majd egyenesen rá nézek. Harry kicsit elgondolkodik. Úgy látszik nehéz feladat elé állítottam.
- Semmi. - Válaszolja végül. - De a többiek nem érdekelnek és engem nem zavar, ha össze vagyunk zárva. - Itt közelebb hajolt hozzám, szinte éreztem a leheletét magamon. Mentolos. Édes. Barom vagyok! Mikre nem gondolok...
- Engem azonban zavar. - Fordultam vele szembe, de bár ne tettem volna. Olyan közel volt hozzám, hogy ajkai szinte az enyémeket súrolták. Próbáltam nem rá nézni, de be kell valljam nehezen ment. A szemébe nézni azonban még nehezebb volt. Szinte már fájdalmat okozott, hogy ennyire csodálatosnak találtam.
- Csakugyan? - Vonta fel szemöldökét. - Akkor elengedlek. - Huncut, kisfiús vigyor ült ki arcára. Előre féltem, hogy ennek mi lesz a folytatása.
- Na akkor, ha megtennéd azt...
- Egy feltétellel! - Szólt közbe. Tudtam, hogy lesz valami.
- Mégpedig?
- Ma velem alszol. - Jelenti ki, engem pedig az ájulás kerülget.
- Na persze. - Horkanok fel. - Inkább kitöröm a kocsi ablakát.
- Az drága mulatság lenne. Ráadásul felesleges, mivel csak vicceltem. - Húzódik el, majd egy kattanás jelzi, hogy az ajtó nyitva.
- Szemét vagy. - Jelentem ki, majd szinte azonnal ki is szállok az autóból.
A friss levegő, azonnal megcsapja orromat én pedig úgy érzem végre lenyugodhatok egy kicsit. Becsukom szemem és hallgatom a szellő süvítő hangját, a madarak csicsergését és a többiek vidám hangját ami számomra megmagyarázhatatlan örömöt ad. Csendben figyelem, ahogyan kiveszik táskáikat és bőröndjeiket a csomagtartóból, majd szépen lassan mind körém gyűlnek. Benny a hátam mögé sétál, szorosan átölel, majd fejét a vállamra helyezi, de még előtte ad rá egy puszit, amitől mindenem megborzong. Szinte összeesek annyira jól esik közelsége, de tartom magam hiszen jelen pillanatban mindenki engem figyel.
- Ez elképesztő. - Jön oda utoljára Niall, aki már most a tó bámulatába esett. - Mondtátok, hogy jó hely, de basszus....Észrevettétek, hogy a ház verandájáról, egyenesen a vízbe lehet ugrani?
- Feltűnt. - Válaszolt Zayn.
- Miért érzem azt, hogy most gúnyolódsz? - Tette keresztbe kezeit.
- Mert így is van. - Válaszolta, mire Niall egy nyelvnyújtással felelt.
- Bemehetnénk? - Érdeklődött kedvesen, bár szenvedő fejjel Perrie. - Már lassan egy órája ki kell mennem.
- Persze. - Mondom. - Zayn itt a kulcs, menj előre! Nekem van még pár dolgom a kocsiban.
- Rendben. - Vigyorodik el. Le se tagadhatná mennyire izgatott és boldog.
A többiek szépen lassan elindulnak, de én csak állok ott, egy helyben és nézem a házat. Azt a házat amit apukám épített és ahol a nyaraink nagy részét töltöttük. Szinte látom magam előtt aput, ahogyan a húsokat forgatja a grillen és közben hevesen magyaráz a foci rejtelmeiről. Látom anyut, aki eközben vidáman csinálja a salátákat, vagy éppen tereget és fülemben hallom szidalmát, mikor arra kér minket az öcsémmel, hogy ne ugráljunk teli hassal a vízbe, mert nem tesz jót. Látom a helyet, ahol imádtam élni és ahova mindig szívesen jöttem. Elképesztő, de semmi nem változott. Poros, a fű megnőtt, de még a régi. Nem omlott össze, nem történt vele semmi. Ott áll, mint annak idején és várja, hogy beköltözzön egy kis élet a falai közé. Csak vigyorogni tudtam.
- Boldog vagy? - Jött a kérdés és én már el is felejtettem, hogy Benny még itt van. Csak bólintottam. - Örülök. - Ad puszit arcomra, majd a fülembe súgja. - Tudod az én kedvenc helyem az a fa ott. - Mutatott a hatalmas fűzfára a ház mellett. - Szerintem sejted miért. - A szívem vadul dobogott. Hát persze, hogy tudom. Hogyan felejthetném el?
Sírni támadt kedvem. Utáltam magam a félénkségem miatt. Mit számít egy csók? Mit számít, hogy ez lenne az első? Rengeteget. Elképesztően sokat. Tapasztalatlan vagyok és ezt látni, sőt érezni fogja ha megtörténik. Luke nem olyan lányt érdemel, aki elrohan csak mert tart a dolgok alakulásától. Normális az egyáltalán, hogy szinte rettegek ettől? Más vágyik rá és elképzeli az elsőt, de én csak azon kattogok mit kéne csinálnom és hogyan. Meg ha már csinálom akkor csináljam jól, nem? Így viszont nehéz. Luke Dalton, a lányok álma a suliban kivitt az erkélyre, megmutatta a csillagokat és már épp megcsókolni készült, mikor én elrontottam mindent. Minden! Pedig szép pár lennénk. Nagyon szép! Idegességemben belerúgtam egyet a hatalmas fűzfába, amit meg is érzett a lábam, mert azonnal fájdalom hasított belé.
- A picsába már! - Ugráltam a lábamat fogva, mintha az segítene. Tizenhat évesen ennyi eszem van. Úr isten mi lesz velem később?
- Mit ártott neked az a fa. - Hallom meg Benny hangját.
- A fa? - Mutatok rá. - A fa semmit. Ez egy jó fa. Kiskorom óta itt áll. Semmit nem ártott nekem ez a fa.
- És ki ártott? - Kérdezi, miközben leül a fűz tövébe.
- Senki. - Sóhajtok fel, majd követem példáját és lecsúszok a földre. Lábaimat felhúzom és államat térdemre hajtom. - Én ártok saját magamnak.
- De ugye ez nem ilyen, vagdosom magam cucc, igaz? - Kérdezi félve én meg vagyok annyira tuskó, hogy ezt ki is használjam.
- Pedig....Az élet nehéz. - Ezzel mondjuk nem hazudok sokat.
- Na ezt most fejezd be! - Szól rám ingerülten. - Ne is viccelődj ilyennel. Nem szép dolog. Féltelek.
- Te engem? - Kérdezem kicsit hitetlenül. - Az utóbbi időben, nem így tűnt. - Gyerekes vagyok.
- Az utóbbi időben lekötött téged az a Dalton srác. És ki vagyok én, hogy a szerelmetek útjába álljak?
- A barátom vagy. - Nézek rá. A holdfényben kék íriszei ékkőként világítanak. - Ha úgy gondolod nem hozzám való....
- Jézusom, hát nagyon nem. - Nevet fel, bár ez inkább volt gúnyos mint vidám. - Az egy köcsög.
- Na de Benny ez nem szép. - Hitetlenkedve figyelem. Nem hallottam még így beszélni. Legalább is előttem még nem csillogtatta meg az ilyesfajta szókincsét.
- Ez az igazság. - Mondja. - Semmivel sem jobb mint én, vagy Zayn. Ha pasit akarsz magadnak inkább közülünk válassz egyet, ne pedig azt a barmot.
- Zayn a legjobb barátom. - Gondolkodok el. - Te is az vagy.
- Az. - Morogja.
- De Luke nem az.
- Nem. Nem az.
- Fent a teraszon megakart csókolni. - Benny-re néztem, de ő nem nézett rám. Elfordította fejét.
- Értem. - Válaszolta egyszerűen.
- De én elrohantam. - Sütöttem le szemem. - Féltem.
- Tett veled valamit? - Dühösen fordult felém. - Csinált valami olyat amit nem akartál? - Kérdezi, de én csak csendben figyelem őt. Furcsa de tetszik, hogy így kiborult. - Jaj válaszolj már, az Isten szerelmére! Vagy tudod mit? Megyek és kiverem belőle a választ. - Már épp felállni készült, mikor a kezénél fogva visszahúztam.
- Nem mertem megcsókolni. - Nyögöm ki végül.
- Mert? Csak nem büdös volt a szája? - Röhögött fel.
- Szemét vagy, ugye tudod? - Kicsit megbántottnak éreztem magam. - Azért igénytelen pasival nem smárolnék.
- Akkor mi volt a baj? - Kicsit haboztam a válasszal. - Ugyan Kimberly nekem elmondhatod.
- Én...szóval... - Dadogtam. - Én még...nem...szóval nem.
- Még nem csókolóztál? - Arcára akkora vigyor ült ki mint a Bécsi kapu.
- Ez nem vicces. - Nézek rá mereven.
- Hát igazából...- Gondolkodik el. - egy bizonyos szintig az. - Nevet.
- Gyökér. - Mérges lettem. Nem elég, hogy így is parázok, ez a hülye gyerek még ki is röhög. - Elegem volt. - Mondtam majd felálltam, de nem jutottam messzire. Hátam a fűzfának simult, Benny karjai a derekamat tartották én magam pedig a szívroham szélén álltam.
- Bocsánat. - Nézett mélyen a szemembe. - Nem akartalak megbántani. Csak meglepődtem. Azt hittem Malik csak a vagány csajokra bukik.
- Kikérem magamnak. - Förmedek rá. - Én vagány vagyok és Zayn nem bukott rám soha. Ő tényleg a barátom.
- És én? - Kérdezi.
- Te is. - Mondom, kis hezitálás után.
- Ugyan olyan barát?
- Nem. - Vallom be. - Zayn szinte a testvérem.
- Akkor furcsa lenne ha megcsókolna, igaz?
- Nagyon. - Válaszolom. - Elképesztően furcsa.
- Az kár.
- Miért?
- Mert az első csók olyantól jár aki igazán szeret. Aki bármi van tisztelni fog pont ugyan úgy és pont ugyan annyira mint az elején. Az első csókodat ilyentől kel kapnod......Bízol bennem? - Kérdése meglepett, de a válasz egyértelműen jött.
- Igen.
- Akkor csukd be a szemed. - És én megtettem, de kíváncsiságom miatt hamar ki is nyitottam. Ekkor azonban már nem számított ez sem. Benny ajkai az enyémekhez értek és éreztem a bizsergést mely szétáradt testemben. Szívem vadul dobogott, s mikor visszacsókoltam ő erősebben tartott. Gyengéd volt és lágy mégis vággyal teli. Mozdulataim reflexből jöttek. Kezem hajába túrt, mire ő belemosolygott csókunkba. Mindenre számítottam csak erre nem. Többet akartam. Többet belőle. Többet abból amit most kapok. Ilyen lenne a tökéletes? Ez lenne az? Ezt kell éreznem amit most érzek? Teste szinte nekem simult és ez már minden érzékemre hatással volt. Jobbnak találtam ha megszakítom csókunkat. Hiszen barátok vagyunk....Lihegve váltunk el és kínos csönd keletkezett. Keletkezett volna, ha Benny nem menti meg a helyzetet.
- Tudod....ahhoz képest, hogy ez volt az első.... - Vártam mint mond. - Egész jó voltál.
Én pedig örültem, hogy ezt mondja. Nevettem is rajta. Nevettem vele. Nevettem mindenhogy, mert csak így tudtam eltitkolni mennyire élveztem ezt az egészet.
Az emlékektől kicsit vörösen, de kellőképpen nyugodtan léptem be a ház ajtaján. Belül egy kicsit poros még, de a lányok már el is kezdek takarítani, amibe jobbnak láttam ha beszállok. Végül is ez a mi házunk. Jobban mondva az enyém....Már csak az enyém.
Sepregettem, törölgettem, közben a vacsorát is figyeltem, miközben a fiúk már fürdőgatyára vetkőztek és ide-oda rohangáltak.
- Akkor beleugorhatok a verandáról? - Kérdezte Niall.
- Igen. - Válaszoltam.
- De ez biztos?
- Igen.
- Ezer százalék?
- Igen!
- Halálosan komoly? - Aj te gyerek.
- Igen, de még egyszer megkérdezed és belefojtalak.
- Mibe? A verandába? - Komolyodott el. - Te olyat is tudsz?
- Csak menj! - Adtam fel. - Ugorj ahonnan akarsz, csak menny és ne lássalak.
- Rémisztő....Tisztára mint az anyám. - Kicsit oldalra billentette a fejét. - Anya? Anya te vagy az?
- Hát én feladom. - Ráztam meg a fejem.
- Szerintem vicces volt. - Mosolyodott el, szemében pedig megcsillant az ördög. Tudtam baj lesz. - Na gyere csak! - Jött közelebb majd felkapott. - Most úszunk egyet.
- Nem!Nem, nem ,nem. Hallod Niall? Nem! Niall én megöllek! - Kalimpáltam össze-vissza. - Ha bemersz dobni a vízbe...
- Akkor mi lesz? - Vonta fel egyik szemöldökét.
- Nincs vacsora és kint alszol a teraszon! - Látszólag elgondolkodott, de vigyora nem arról árulkodott, hogy meggondolta volna magát.
- Egyszer élünk. - Vonta meg végül vállát. Felemelt és egy másodpercig csodáltam erejét, hogy így kitud nyomni, azonban a következő pillanatban már inkább megrémített, mert éreztem, ahogyan a hideg víz a testemhez ér, a ruháim rám tapadnak és halottam ahogyan a szöszi, szépen elegánsan, mint azt egy férfihoz illik kiröhög. Éppen ezért támadt egy nagyon jó ötletem. Nem jöttem fel azonnal, fogtam egy marék sarat és gondosan a hátam mögé rejtettem. Mikor a feljöttem Niall még mindig kacagott, s mikor meglátott ez egy cseppet sem változott. Addigra már a fél társaság kint állt és figyelt. A lányok kicsit másképp értékelték a dolgot, mint a srácok, mivel ők dőltek a nevetéstől. Ekkor azonban lendült a kezem és elhajítottam a sárdarabot. Mindenki észrevette a szőkén kívül, akit teljesen arcba kapott a kis golyóm. Szemét alig bírta kinyitni, haja is csupa sár lett. Elégedett voltam és én is jót nevettem, most már a többiekkel együtt.
- Ez nagyon bekaptad haver. - Támaszkodott a térdén Liam, kinek feje vöröslött a röhögéstől.
- Milyen jól áll a hajad. - Lépet oda hozzá Louis. - Új zselét használsz?
- Rém vicces vagy. - Motyogta Niall, majd rám emelte tekintetét. - Ha harc, hát legyen harc. - Mondta. - Pontban egykor, itt ezen a szent helyen találkozunk és eldöntjük ki is a király.....vagy királynő, bár a király menőbben hangzik, na de mindegy.
- Pontban egykor? - Kérdezem.
- Pontban. - Válaszolta
- Pontban egykor ebéd lesz. Csirkét csinálok krumplipürével.
- Csirke? - Csillannak fel szemei. - Módosítok. - Köszörüli meg torkát. - Pontban kettőkor. A hely nem változik. Benne vagy?
- Kihívás elfogadva. - Kacsintok rá.
Szépen lassan mindenki visszamegy a házba, engem persze a tó vízében hagyva. Mivel a terasz túl magasan van, így nem igazán tudok ott felmászni, pont ezért ki kell úsznom a partra.
- Király. - Dünnyögöm magamba.
- Segítsek? - Hallom meg hangját, mire megáll bennem valami egy pillanatra.
- Nem kell. - Dacoskodom.
- Nem csináld már. - Oda kapom tekintetem és meglátom ahogyan félmeztelenül a teraszon ül, lábát a tóba lógatva. Nehezen álltam meg, hogy ne bámuljam izmait. - Na, gyere! - Intett kezével, én meg feladtam az ellenkezést. Odaérve ő felállt én meg a kezem nyújtottam.
- Harry nem vagyok könnyű szóval.... - De feleslegesen kezdtem bele, mert olyan könnyen kikapott a vízből, mintha súlytalan lennék. Meglepődtem és ezt ő is észrevette, de nem tette szóvá. Már megakartam tenni egy lépést mikor kicsúszott a talpam alól a föld és centinken múlt, hogy újra a tóban kössek ki, azonban Harry megragadta a derekamat, így megmentve a zuhanástól. Olyan közel voltam hozzá, hogy éreztem a melegséget mely testéből áradt.
- Ügyetlen egy némber vagy, tudod-e? - Hangjába most inkább huncutság csendült, mint gúny. Még mindig tart. Nem enged el. Miért nem? És én miért nem ellenkezem? Félve nézek rá. Zöld szemei kedvesen csillognak. Nem látom utálat, vagy rosszindulat nyomát. Csak egy gyönyörű zöld szempárt látok, ami eddig még sosem nézett így rám, mint most.
- Tudom. - Sóhajtok fel.
- Azért... -Távolodik el tőlem, ami meglepően rosszul esik. - fürödj le, mert nem szeretem ha koszosan az ágyamban fekszenek. - Vigyorog de nem tudom, hogy min. Koszosan. Az ágyában? Fekszenek? Döbbenten nézek rá. - Ó hát nem hallottad? Ma velem töltöd az éjszakát. - Vonta meg vállát. - Aki utolsónak jön, annak az utolsó eshetőség marad.
- Cserélek valakivel és, Benny-vel alszok. - Mondom egyből.
- Az nehéz lesz. - Kacag fel. - Mivel Benny a kanapén alszik. Tudod nincs annyi hely, hogy mindenki ágyban aludjon, így ő lemondott a kényelemről a te kedvedért. Hősies nemde? Persze cserélhetsz valakivel, de nem lenne ésszerű. Mindenki a párjával alszik, kivéve persze Niall-t, de ő hozott magának matracot, szóval azt hiszem én maradtam.
- Ez...
- Nagyszerű?
- Borzasztót akartam mondani.
- Ugyan már. - Néz rám. - Ne félj, nem harapok. - Mondja, majd a fülembe súgja. - Még....de ha szeretnéd...
- Beteg állat. - Csapok mellkasára, majd befelé veszem az irányt. Minél messzebb tőle, annál jobb.
Sokszor mondják, hogy az életet élvezni kell és kihasználni minden pillanatát, mert véges. És ez igaz, de egy valamit azért elárulhatnának nekem, azok a "nagyon" bölcs emberek, akik ezt ki találták. Milyen felindulásból dönt a szív, hogy valami olyasmit élvez amit egyáltalán nem kéne? Miért szórakozik velem a józan eszem? Köszönöm, de ha ez ezzel jár akkor én nem akarom élvezni az életet. Nem akarom élvezni vele! Harry Styles? Nem! Nem és nem! Soha! Ez olyan biztos, mint az a tény, hogy Niall holnap kikap a sárcsatában.
És, hogy az mennyire biztos? Na ez egy jó kérdés.....Csak remélni tudom, hogy nagyon....
- A picsába már! - Ugráltam a lábamat fogva, mintha az segítene. Tizenhat évesen ennyi eszem van. Úr isten mi lesz velem később?
- Mit ártott neked az a fa. - Hallom meg Benny hangját.
- A fa? - Mutatok rá. - A fa semmit. Ez egy jó fa. Kiskorom óta itt áll. Semmit nem ártott nekem ez a fa.
- És ki ártott? - Kérdezi, miközben leül a fűz tövébe.
- Senki. - Sóhajtok fel, majd követem példáját és lecsúszok a földre. Lábaimat felhúzom és államat térdemre hajtom. - Én ártok saját magamnak.
- De ugye ez nem ilyen, vagdosom magam cucc, igaz? - Kérdezi félve én meg vagyok annyira tuskó, hogy ezt ki is használjam.
- Pedig....Az élet nehéz. - Ezzel mondjuk nem hazudok sokat.
- Na ezt most fejezd be! - Szól rám ingerülten. - Ne is viccelődj ilyennel. Nem szép dolog. Féltelek.
- Te engem? - Kérdezem kicsit hitetlenül. - Az utóbbi időben, nem így tűnt. - Gyerekes vagyok.
- Az utóbbi időben lekötött téged az a Dalton srác. És ki vagyok én, hogy a szerelmetek útjába álljak?
- A barátom vagy. - Nézek rá. A holdfényben kék íriszei ékkőként világítanak. - Ha úgy gondolod nem hozzám való....
- Jézusom, hát nagyon nem. - Nevet fel, bár ez inkább volt gúnyos mint vidám. - Az egy köcsög.
- Na de Benny ez nem szép. - Hitetlenkedve figyelem. Nem hallottam még így beszélni. Legalább is előttem még nem csillogtatta meg az ilyesfajta szókincsét.
- Ez az igazság. - Mondja. - Semmivel sem jobb mint én, vagy Zayn. Ha pasit akarsz magadnak inkább közülünk válassz egyet, ne pedig azt a barmot.
- Zayn a legjobb barátom. - Gondolkodok el. - Te is az vagy.
- Az. - Morogja.
- De Luke nem az.
- Nem. Nem az.
- Fent a teraszon megakart csókolni. - Benny-re néztem, de ő nem nézett rám. Elfordította fejét.
- Értem. - Válaszolta egyszerűen.
- De én elrohantam. - Sütöttem le szemem. - Féltem.
- Tett veled valamit? - Dühösen fordult felém. - Csinált valami olyat amit nem akartál? - Kérdezi, de én csak csendben figyelem őt. Furcsa de tetszik, hogy így kiborult. - Jaj válaszolj már, az Isten szerelmére! Vagy tudod mit? Megyek és kiverem belőle a választ. - Már épp felállni készült, mikor a kezénél fogva visszahúztam.
- Nem mertem megcsókolni. - Nyögöm ki végül.
- Mert? Csak nem büdös volt a szája? - Röhögött fel.
- Szemét vagy, ugye tudod? - Kicsit megbántottnak éreztem magam. - Azért igénytelen pasival nem smárolnék.
- Akkor mi volt a baj? - Kicsit haboztam a válasszal. - Ugyan Kimberly nekem elmondhatod.
- Én...szóval... - Dadogtam. - Én még...nem...szóval nem.
- Még nem csókolóztál? - Arcára akkora vigyor ült ki mint a Bécsi kapu.
- Ez nem vicces. - Nézek rá mereven.
- Hát igazából...- Gondolkodik el. - egy bizonyos szintig az. - Nevet.
- Gyökér. - Mérges lettem. Nem elég, hogy így is parázok, ez a hülye gyerek még ki is röhög. - Elegem volt. - Mondtam majd felálltam, de nem jutottam messzire. Hátam a fűzfának simult, Benny karjai a derekamat tartották én magam pedig a szívroham szélén álltam.
- Bocsánat. - Nézett mélyen a szemembe. - Nem akartalak megbántani. Csak meglepődtem. Azt hittem Malik csak a vagány csajokra bukik.
- Kikérem magamnak. - Förmedek rá. - Én vagány vagyok és Zayn nem bukott rám soha. Ő tényleg a barátom.
- És én? - Kérdezi.
- Te is. - Mondom, kis hezitálás után.
- Ugyan olyan barát?
- Nem. - Vallom be. - Zayn szinte a testvérem.
- Akkor furcsa lenne ha megcsókolna, igaz?
- Nagyon. - Válaszolom. - Elképesztően furcsa.
- Az kár.
- Miért?
- Mert az első csók olyantól jár aki igazán szeret. Aki bármi van tisztelni fog pont ugyan úgy és pont ugyan annyira mint az elején. Az első csókodat ilyentől kel kapnod......Bízol bennem? - Kérdése meglepett, de a válasz egyértelműen jött.
- Igen.
- Akkor csukd be a szemed. - És én megtettem, de kíváncsiságom miatt hamar ki is nyitottam. Ekkor azonban már nem számított ez sem. Benny ajkai az enyémekhez értek és éreztem a bizsergést mely szétáradt testemben. Szívem vadul dobogott, s mikor visszacsókoltam ő erősebben tartott. Gyengéd volt és lágy mégis vággyal teli. Mozdulataim reflexből jöttek. Kezem hajába túrt, mire ő belemosolygott csókunkba. Mindenre számítottam csak erre nem. Többet akartam. Többet belőle. Többet abból amit most kapok. Ilyen lenne a tökéletes? Ez lenne az? Ezt kell éreznem amit most érzek? Teste szinte nekem simult és ez már minden érzékemre hatással volt. Jobbnak találtam ha megszakítom csókunkat. Hiszen barátok vagyunk....Lihegve váltunk el és kínos csönd keletkezett. Keletkezett volna, ha Benny nem menti meg a helyzetet.
- Tudod....ahhoz képest, hogy ez volt az első.... - Vártam mint mond. - Egész jó voltál.
Én pedig örültem, hogy ezt mondja. Nevettem is rajta. Nevettem vele. Nevettem mindenhogy, mert csak így tudtam eltitkolni mennyire élveztem ezt az egészet.
Az emlékektől kicsit vörösen, de kellőképpen nyugodtan léptem be a ház ajtaján. Belül egy kicsit poros még, de a lányok már el is kezdek takarítani, amibe jobbnak láttam ha beszállok. Végül is ez a mi házunk. Jobban mondva az enyém....Már csak az enyém.
Sepregettem, törölgettem, közben a vacsorát is figyeltem, miközben a fiúk már fürdőgatyára vetkőztek és ide-oda rohangáltak.
- Akkor beleugorhatok a verandáról? - Kérdezte Niall.
- Igen. - Válaszoltam.
- De ez biztos?
- Igen.
- Ezer százalék?
- Igen!
- Halálosan komoly? - Aj te gyerek.
- Igen, de még egyszer megkérdezed és belefojtalak.
- Mibe? A verandába? - Komolyodott el. - Te olyat is tudsz?
- Csak menj! - Adtam fel. - Ugorj ahonnan akarsz, csak menny és ne lássalak.
- Rémisztő....Tisztára mint az anyám. - Kicsit oldalra billentette a fejét. - Anya? Anya te vagy az?
- Hát én feladom. - Ráztam meg a fejem.
- Szerintem vicces volt. - Mosolyodott el, szemében pedig megcsillant az ördög. Tudtam baj lesz. - Na gyere csak! - Jött közelebb majd felkapott. - Most úszunk egyet.
- Nem!Nem, nem ,nem. Hallod Niall? Nem! Niall én megöllek! - Kalimpáltam össze-vissza. - Ha bemersz dobni a vízbe...
- Akkor mi lesz? - Vonta fel egyik szemöldökét.
- Nincs vacsora és kint alszol a teraszon! - Látszólag elgondolkodott, de vigyora nem arról árulkodott, hogy meggondolta volna magát.
- Egyszer élünk. - Vonta meg végül vállát. Felemelt és egy másodpercig csodáltam erejét, hogy így kitud nyomni, azonban a következő pillanatban már inkább megrémített, mert éreztem, ahogyan a hideg víz a testemhez ér, a ruháim rám tapadnak és halottam ahogyan a szöszi, szépen elegánsan, mint azt egy férfihoz illik kiröhög. Éppen ezért támadt egy nagyon jó ötletem. Nem jöttem fel azonnal, fogtam egy marék sarat és gondosan a hátam mögé rejtettem. Mikor a feljöttem Niall még mindig kacagott, s mikor meglátott ez egy cseppet sem változott. Addigra már a fél társaság kint állt és figyelt. A lányok kicsit másképp értékelték a dolgot, mint a srácok, mivel ők dőltek a nevetéstől. Ekkor azonban lendült a kezem és elhajítottam a sárdarabot. Mindenki észrevette a szőkén kívül, akit teljesen arcba kapott a kis golyóm. Szemét alig bírta kinyitni, haja is csupa sár lett. Elégedett voltam és én is jót nevettem, most már a többiekkel együtt.
- Ez nagyon bekaptad haver. - Támaszkodott a térdén Liam, kinek feje vöröslött a röhögéstől.
- Milyen jól áll a hajad. - Lépet oda hozzá Louis. - Új zselét használsz?
- Rém vicces vagy. - Motyogta Niall, majd rám emelte tekintetét. - Ha harc, hát legyen harc. - Mondta. - Pontban egykor, itt ezen a szent helyen találkozunk és eldöntjük ki is a király.....vagy királynő, bár a király menőbben hangzik, na de mindegy.
- Pontban egykor? - Kérdezem.
- Pontban. - Válaszolta
- Pontban egykor ebéd lesz. Csirkét csinálok krumplipürével.
- Csirke? - Csillannak fel szemei. - Módosítok. - Köszörüli meg torkát. - Pontban kettőkor. A hely nem változik. Benne vagy?
- Kihívás elfogadva. - Kacsintok rá.
Szépen lassan mindenki visszamegy a házba, engem persze a tó vízében hagyva. Mivel a terasz túl magasan van, így nem igazán tudok ott felmászni, pont ezért ki kell úsznom a partra.
- Király. - Dünnyögöm magamba.
- Segítsek? - Hallom meg hangját, mire megáll bennem valami egy pillanatra.
- Nem kell. - Dacoskodom.
- Nem csináld már. - Oda kapom tekintetem és meglátom ahogyan félmeztelenül a teraszon ül, lábát a tóba lógatva. Nehezen álltam meg, hogy ne bámuljam izmait. - Na, gyere! - Intett kezével, én meg feladtam az ellenkezést. Odaérve ő felállt én meg a kezem nyújtottam.
- Harry nem vagyok könnyű szóval.... - De feleslegesen kezdtem bele, mert olyan könnyen kikapott a vízből, mintha súlytalan lennék. Meglepődtem és ezt ő is észrevette, de nem tette szóvá. Már megakartam tenni egy lépést mikor kicsúszott a talpam alól a föld és centinken múlt, hogy újra a tóban kössek ki, azonban Harry megragadta a derekamat, így megmentve a zuhanástól. Olyan közel voltam hozzá, hogy éreztem a melegséget mely testéből áradt.
- Ügyetlen egy némber vagy, tudod-e? - Hangjába most inkább huncutság csendült, mint gúny. Még mindig tart. Nem enged el. Miért nem? És én miért nem ellenkezem? Félve nézek rá. Zöld szemei kedvesen csillognak. Nem látom utálat, vagy rosszindulat nyomát. Csak egy gyönyörű zöld szempárt látok, ami eddig még sosem nézett így rám, mint most.
- Tudom. - Sóhajtok fel.
- Azért... -Távolodik el tőlem, ami meglepően rosszul esik. - fürödj le, mert nem szeretem ha koszosan az ágyamban fekszenek. - Vigyorog de nem tudom, hogy min. Koszosan. Az ágyában? Fekszenek? Döbbenten nézek rá. - Ó hát nem hallottad? Ma velem töltöd az éjszakát. - Vonta meg vállát. - Aki utolsónak jön, annak az utolsó eshetőség marad.
- Cserélek valakivel és, Benny-vel alszok. - Mondom egyből.
- Az nehéz lesz. - Kacag fel. - Mivel Benny a kanapén alszik. Tudod nincs annyi hely, hogy mindenki ágyban aludjon, így ő lemondott a kényelemről a te kedvedért. Hősies nemde? Persze cserélhetsz valakivel, de nem lenne ésszerű. Mindenki a párjával alszik, kivéve persze Niall-t, de ő hozott magának matracot, szóval azt hiszem én maradtam.
- Ez...
- Nagyszerű?
- Borzasztót akartam mondani.
- Ugyan már. - Néz rám. - Ne félj, nem harapok. - Mondja, majd a fülembe súgja. - Még....de ha szeretnéd...
- Beteg állat. - Csapok mellkasára, majd befelé veszem az irányt. Minél messzebb tőle, annál jobb.
Sokszor mondják, hogy az életet élvezni kell és kihasználni minden pillanatát, mert véges. És ez igaz, de egy valamit azért elárulhatnának nekem, azok a "nagyon" bölcs emberek, akik ezt ki találták. Milyen felindulásból dönt a szív, hogy valami olyasmit élvez amit egyáltalán nem kéne? Miért szórakozik velem a józan eszem? Köszönöm, de ha ez ezzel jár akkor én nem akarom élvezni az életet. Nem akarom élvezni vele! Harry Styles? Nem! Nem és nem! Soha! Ez olyan biztos, mint az a tény, hogy Niall holnap kikap a sárcsatában.
És, hogy az mennyire biztos? Na ez egy jó kérdés.....Csak remélni tudom, hogy nagyon....
