5. Fejezet
Betegség és gyengeség.
- Harminckilenc és fél. - Sóhajtott nagyot Zayn. - Hogy tudtál, így megbetegedni? - Kérdezte, majd kezét a homlokomra tette. - Hozzak fel neked meleg teát? - Aprót bólintottam, de még ez is komoly nehézségeket okozott. A fejem hasogatott és minden kis mozdulat, maga volt a kínok kínja. Kiskoromban sokszor voltam beteg, de ennyire rosszul, már nagyon rég voltam.
Ez az egész akkor kezdődött mikor Zayn és én, a tónál esőtáncot jártunk. Visszagondolva, meggondolatlan döntés volt, hisz az ősz közepén, a szakadó esőben táncikálni, nem a legfelelősségteljesebb dolog. Bánni nem bánom, mert jól éreztem magam, de ezt a megbetegedős részt inkább kihagytam volna. Zayn nagyon aranyos. Most is szinte egész éjjel fent volt velem és próbálta elterelni a figyelmem.
- Meg is hoztam. - Lép be az ajtón Zayn, kezében egy bögre forró teával. Hálásan rámosolygok, majd elveszem tőle és aprókat kortyolok a gőzölgő italból.
- Köszönöm. - Mondom halkan, rekedt hangon. A torkom is fáj és a közérzetem se a legjobb, ráadásul a gyomrommal sincs minden rendben. Kezdem azt hinni, hogy ez már több egy szimpla kis megfázásnál.
- Elég gyenge kis immunrendszered lehet, nekem meg se ártott az a kis eső. - Gyilkos pillantást vetek legjobb barátomra. Hiába vagyok szinte a halálomon, még ilyenkor is képes húzni az agyamat. - Jól van, látom morcos hangulatodban vagy.
- Mindenem fáj. Még jó, hogy morcos vagyok.
- Olyan a hangod, mint egy olasz maffia vezérnek. - Visszavonom. Zayn nem aranyos, szimplán csak hülye. Felhúzott szemöldökkel figyelem barátomat, aki a nevetéstől, már a padlón hempereg. Jól szórakozik rajtam, de nem baj, ezt még visszakapja. Majd. Valamikor. Ha egyáltalán képes leszek felállni.
- Na itt meg mi folyik? - Lép be a szobába Niall és mint mindig, most is mosolyog. Ezt nagyon szeretem benne, mert ettől nekem is jobb kedvem lesz. Nem törődve a földön fetrengő idiótával, jön oda hozzám és ül le mellém. - Jobban vagy már? - Kérdezte, mire én csak megráztam a fejemet. Tekintetében aggódás csillog és engem, mint már sokszor, teljesen elbűvölt kék szempárja. Fejemet vállára hajtottam, szemeimet becsuktam. Ő közelebb húzott magához és hirtelen még fázni is elfelejtettem. Jó volt így. Egészen kellemes.
- Halihó! - Üvöltötte el magát Louis.
- Te barom, ne ordibálj már, hisz beteg. - Szólalt meg Liam.
- A beteg Al Pacino. - Vágta rá Zayn és ha ez lehetséges, még az előbbinél is jobban nevetett. Megbolondult. Könyvelem el magamba.
Furcsa volt ez az egész. Négy fiú volt a szobámban. Az egyik röhögött a saját hülyeségén. A másik kettő pedig vitatkozott, mert Liam szerint egy beteg szobájában nem szabad hangoskodni, míg Louis állítása szerint ez csak dob a hangulatomon. Még azt is mondta, hogy most olyan vagyok mint egy zombi. Ez egy kicsit rosszul esett, de mivel megmozdulni és megszólalni is alig bírtam, így most az egyszer ráhagytam. És ott volt még Niall is, aki olykor, olykor felnevetett barátai hülyeségein, de csöndben maradt. Fárad, álmos és gyenge vagyok, de valahogy még is jó érzéssel tölt el az, hogy itt vannak mellettem.
- Mi ez a hangzavar? - Lépett be a szobába Harry. Most kelhetett, mivel csak egy boxer volt rajta és a haja is össze, vissza állt.
- Kimi beteg és mi segítünk neki, hogy jobb kedve legyen. - Mondta Louis.
- Értem. És Zayn miért röhög saját magában?
- Mert bolond. - Adott egyszerű választ Liam.
- Nem is! - Tiltakozott egyből Zayn. - Jól van, abbahagyom. - Mondta végül és feltápászkodott a földről, odahajolt hozzám és adott egy puszit a homlokomra.
***
Harry Styles
- Szó se lehet róla. - Tiltakoztam. - Nem vagyok bébicsősz.
- Ne csináld már! Látod, hogy milyen szarul van.
- Nem érdekel. Ez az egy szabadnapom van és nem fogom arra áldozni a drága időm, hogy rá vigyázzak.
- Bunkó vagy. - Jegyzi meg Niall, de hidegen hagy. Egyszerűen nem érdekel és kész. Zayn is kiakaszt. Kimberly már nem kislány, tud magára vigyázni. Fölöslegesen aggódnak.
- Haver, alig bír lábra állni. Csak addig kell vigyáznod rá, míg haza nem ér az egyikünk. Utána mehetsz, ahova akarsz. - Győzköd most már Louis is. Mi van velük? Megbolondultak?
- Szerintem nem kérek tőled sokat. - Zayn szavai hűvösek voltak, szerintem kezdem megsérteni és mivel ezt nem akarom, inkább belemegyek.
- Rendben van, vigyázok rá.
- Rendben van, vigyázok rá.
***
Mérges vagyok. Nem tudom, hogy miért pont nekem kellett itt maradnom Kimmel. Nem is kedveljük egymást és még is én vagyok az aki megszívja, mert ő, hülye kisgyerek módjára az esőben rohangált. Semmi kedvem ehhez. Annyi mindent csinálhatnék ma, erre végignézhetem, ahogyan végigszenvedi a napot.
A konyhába indulok, hogy töltsek magamnak valami innivalót. Amint ezzel végzek, a nappali felé veszem az irányt, hogy legalább a tévézéssel eltudjak ütni egy kis időt. Beérve azonban észreveszem Kimet, aki hernyó módjára be van bugyolálva, paplanokkal és plédekkel. Lábát csíkos zokni ékesíti, amibe beletűrte melegítőnadrágjának szárát. Haja kontyban van, amiből oldalt kilóg néhány rakoncátlan tincs és még a többrétegnyi takaró alól is látom, hogy Niall egyik szürke pulóvere van rajta. Orra vörös, gondolom a sok fújástól és a szemei alatt lévő karikák arra utalnak, hogy nem aludt túl sokat az éjszaka.
- Te aztán tényleg, ramatyul nézel ki. - Jegyzem meg, majd letelepszek a fotelbe. Kim lassan emeli rám tekintetét. Kék szemi fakón csillognak, de az ellenszenvet egyből felfedeztem benne. Szóval ő se örül jobban, a kialakult szituációnak mint én. Ez azért megnyugtató. Mosoly kúszik ajkaimra. Azt hiszem mégis csak eltudom ütni valahogyan az időt. - Nagyon sápadt vagy.
- Seggfej. - Szűri ki ajkai közt, alig hallhatóan. Látszik rajta, hogy zavarja jelenlétem, de szerintem nincs elég ereje, hogy szembeszálljon velem.
- Olyan vagy, mint valami zombi.
- Elegem volt. - Mondja, majd feláll, de abban a pillanatban, mintha eltűnt volna a lábából az összes erő, úgy csuklik össze. Épp, hogy el tudtam kapni a derekánál fogva. Furcsa helyzet alakult ki, mivel Kim szinte az ölemben ült. Apró teste nekem nyomódott és furcsa mód nem tiltakozott és nem pattant fel egyből. Ennyire rosszul lenne? Fejét felém fordítja és már készülök arra, hogy hirtelen felindulásból felpofoz, mivel a kezem még mindig a derekán pihen, de fura mód, csak kicsit oldalra dönti a fejét és ennyit kérdez.
- Csinálnál nekem teát? - Nevetni támad kedvem, de helyette inkább aprót bólintok. Miután Kim visszaül a helyére, én elindulok a konyhába.
Felrakom forrni a vizet és mivel semmi kedvem visszamenni hozzá, így inkább megvárom, míg készen lesz. Fogalmam sincs, hogy hogyan szereti, de ha már én csinálom neki, akkor ne panaszkodjon. Úgy döntök, hogy készítek magamnak néhány szendvicset, így a hűtőhöz megyek, hogy beszerezzem a hozzávalókat. Kiveszek mindent ami kell, majd becsukom és ekkor akad meg a szemem a hűtőn lévő képeken. Furcsa, mert eddig nem is láttam, pedig szinte az egész tele van velük. Észreveszek egy képet, amin két kisgyerek a homokozóban ül és homokvárat épít. A fiú keze sáros és fülig maszatos. Vigyorog és látszik rajta, hogy boldog. Fekete haja rövidre van vágva és barna szemei csillognak, ahogyan a kamerába néz. A kislány is vidámnak tűnik. Szőke haja, két oldalt fonva van és hatalmas kék szemei szinte világítanak. Apró térdecskéi sárosak és a kezei se makulátlanok. Mosolyogva néz a kamerába, miközben, átkarolja a kisfiút, aki szintén ugyan így tesz. Zayn és Kimberly. Figyelmemet most egy másik fotónak szentelem. Egy gyönyörű nőt vélek felfedezni rajta, akinek mogyoróbarna haja, lágyan omlik vállára és zöld szemi nyugalmat és kedvességet sugároznak. A mellette álló férfi, nyilván a férje lehet, akinek világos barna haja, már inkább szőkének mondható. Türkizkék szemei figyelemre méltóak. Ritka az ilyen szép szem, mint ami ennek a férfinek van. Ha az apukával való hasonlóság nem is, de az ugyanezen a képen látható körülbelül hét éves Kimberly teljesen meggyőz engem arról, hogy ők a szülei. Viszont ezen a képen, van még egy személy, akit akár, hogy is nézek nem tudok hova tenni. Egy aprócska fiú is látható rajta, aki szorosan Kim mellett áll. Első látásra azt mondhatnánk, hogy ő a negyedik tag a családban, de valahogy kiüt a többiek közül. Sötétbarna haja és csokoládészínű szemei, kedvessé és bájossá teszik picike arcocskáját. Nem hasonlít senkire, de a kisugárzásában van valami, amitől biztosra veszem, hogy ő Kimberly öccse. Furcsa, mert még sose mesélt róla, bár az is igaz, hogy soha nem is kérdeztem. Vajon hol lehet most az öccse? A szüleivel? Az logikus lenne, hisz ahogy elnézem legalább négy évvel fiatalabb Kimnél, ami azt jeleni, hogy tizenhat, tizenhét éves lehet.
Annyira elvonta a figyelmemet a képek nézegetése, hogy szinte már megfeledkeztem a teáról. Gyorsan levettem a tűzhelyről és ízesítettem, majd töltöttem egy bögrével és visszamentem a nappaliba.
- Király. - Nyögöm bosszúsan, mikor meglátom, hogy Lockwood bealudt. Hihetetlen ez a nő. Megcsinálom neki amit kér, erre bealszik, ráadásul elfoglalja az egész fotelt. Viszont így legalább azt nézhetek a tévén amit akarok és nem kell csatát vívnom a távirányítóért, amit amúgy is megnyernék az állapotát nézve.
Mivel neki, már amúgy sem kell, magamhoz veszem, a neki szán teát és az elkészített szendvicseket és nekilátok enni. Keresek valami értelmes műsort és nyugodtan elmajszolgatom a kajámat. Már egy ideje tévézhetek, mikor ránézek Kimre. Arcát csak a tévé halvány fénye világítja meg. Arca kipirosodott és így egy aprócska hatéves kislányhoz lehetne hasonlítani. Szempillái néha megrezzenek, de a legkisebb jelét se mutatja annak, hogy fel akarna kelni. Ajkai szétnyíltak. Eszembe jutott az előbbi történés. Olyan közel volt hozzám mint még soha, ő még se tett, vagy mondott semmit, amivel kimutatta volna, hogy nem tetszik neki a helyzet. De ha jobban belegondolok én sem. Egészem biztos vagyok benne, hogy a fáradság miatt, nem tudott semmit se mondani. Számára lehet ez a kifogás, de számomra nem. Nem kedvelem Kimet. De akkor miért nem tettem semmit?
Hirtelen fut át a fejemen mint a villámcsapás. Gyorsan kelek fel és lépek oda Kimhez. Homlokára teszem a kezem és sejtésem beigazolódik. Lázas. Így viszont már értem, hogy miért aludt el ilyen hirtelen.
- Kim. - Szólítgatom halkan. - Kelj fel.
- Styles én elhiszem, hogy utálsz, de ez már taplóság. - Morogja.
- Lázas vagy Lockwood.
- Hálás vagyok a megállapításodért. - Kezdek bepipulni. Az rendben van, hogy beteg, de ettől még nem kell bunkónak lenni.
- Hozok neked gyógyszert. - Mondom végül és miután felkutattam mindent találtam is. Töltöttem egy pohár vizet és odaadtam neki.
- Köszönöm. - Válaszolja és mintha kicserélték volna. Hangjában tényleg felfedezhető volt a hála. A gyógyszert óvatosan a szájába teszi, majd nagy kortyokkal legurítja azt. Fintorogva teszi le a poharat az asztalra.
- Tényleg kösz. - Ismétli meg magát, amire én csak bólintok.
- Próbálj meg visszaaludni. Rád férne.
- Ezt most vegyem célzásnak? - Vonja fel egyik szemöldökét. Hitetlenkedve rázom meg a fejem.
- Mondd csak egészem biztos vagy benne, hogy Niall nem a rokonod?
- Mert?
- Ő is mindig ugyan ezt csinálja.
- Mit?
- A szemöldök felhúzást. - Kim erre csak elmosolyodott, talán a nap folyamán most először. Ez ennyire boldoggá tenné?
A következő eseményt szinte fel se fogom olyan gyorsan történik. Lockwood hirtelen pattan fel, mint akinek semmi baja, de tudom, hogy ennek nem a jól lét az oka. Hezitálok. Most utána kéne mennem? Nem gondolkodok sokáig és követem őt. Benyitva a fürdőbe az a látvány fogad, amire számítottam. Kimberly a vécé felett görnyedve adja ki magából a mai gyomortartalmát. Belegondolva, ma még nem is láttam enni, kivéve akkor mikor Liam beleerőszakolt néhány kanál levest. Leguggolok mellé, kezemet hátára teszem és óvatosan megsimogatom. Bármennyire is utálom a helyzetet, hogy nekem kell vigyáznom rá, mégse hagyhatom egyedül. Belátom, tényleg rosszabb bőrben van, mint azt először hittem.
- Elegem van. - Kim hangja meggyötört volt. Nem csodálom.
- Így már sokkal jobb lesz. - Válaszolom. A mellettem lévő aprócska lány, hátát neki veti a kád oldalának és mélyeket lélegzik. - Szerintem fürödj le, jót fog tenni.
- Nyugodtan megmondhatod, ha büdös vagyok. - Erre már én se tudtam mit mondani, csak nevetni.
- Jól van, akkor én most kimegyek.
- Várj. - Tart vissza. Kérdően nézek rá, mire csak kínosan elmosolyodik. - Nem bírok felállni. - Először nem értem, de aztán tekintetem a lábára terelődött, ami remegett.
- Semmi baj. - Nyugtatom. - Gyere! - Kezemet felé nyújtottam és egy határozott mozdulattal felhúztam. Még mindig nem állt biztos lábakon, így most is tartanom kellett. Kezem a csípőjét tartotta, de ő ebből látszólag megint nem fogott fel semmit. Túl közel volt hozzám és ezzel csak magamat kínoztam. Akárhogyan is nézem, Lockwood egy vonzó lány és nagyon nem tesz jót nekem, ha ilyesfajta módon a közelemben van, főleg úgy, hogy nem vagyunk még barátok se, sőt ha jellemeznem kéne a kapcsolatunkat, akkor azt mondanám rá, hogy kényszer. Csak azért viseljük el egymást, mert van egy közös barátunk, akit mind ketten nagyon szeretünk. Ennyi. Se több, se kevesebb. Óvatosan elengedem, de előtte meggyőzöm magam arról, hogy nem esik egyből össze. Kimegyek a fürdőszobából, magára hagyva a törékeny szőkeséget. Szobámba sétálok és én is arra a döntésre jutok, hogy lefürdök. Összeszedem minden cuccomat és a másik fürdőszoba felé veszem az irányt, de amint elhaladok amellett, amelyikbe Lockwood fürdik megtorpanok. Az ajtó résnyire nyitva van és férfi mivoltom lévén, a kíváncsiságom és a vágyam felülkerekedik.Megállok az apró rés előtt és megbabonázva figyelem a szőkeség minden mozdulatát. Haját újra összefogja, egy szorosabb kontyba. Egy ideig csak nézi magát a tükörben, majd nagyot sóhajtva, szépen lassan leveszi felsőét. Nagyot nyelek, mikor meglátom idomait és a helyzet még rosszabb lett, mikor melegítőjétől is megszabadult. Nem szabd Styles! Súgja egy belső hang. Rendben van. Most először nyert a tisztesség, de az is biztos, hogy utoljára.
- Styles én elhiszem, hogy utálsz, de ez már taplóság. - Morogja.
- Lázas vagy Lockwood.
- Hálás vagyok a megállapításodért. - Kezdek bepipulni. Az rendben van, hogy beteg, de ettől még nem kell bunkónak lenni.
- Hozok neked gyógyszert. - Mondom végül és miután felkutattam mindent találtam is. Töltöttem egy pohár vizet és odaadtam neki.
- Köszönöm. - Válaszolja és mintha kicserélték volna. Hangjában tényleg felfedezhető volt a hála. A gyógyszert óvatosan a szájába teszi, majd nagy kortyokkal legurítja azt. Fintorogva teszi le a poharat az asztalra.
- Tényleg kösz. - Ismétli meg magát, amire én csak bólintok.
- Próbálj meg visszaaludni. Rád férne.
- Ezt most vegyem célzásnak? - Vonja fel egyik szemöldökét. Hitetlenkedve rázom meg a fejem.
- Mondd csak egészem biztos vagy benne, hogy Niall nem a rokonod?
- Mert?
- Ő is mindig ugyan ezt csinálja.
- Mit?
- A szemöldök felhúzást. - Kim erre csak elmosolyodott, talán a nap folyamán most először. Ez ennyire boldoggá tenné?
A következő eseményt szinte fel se fogom olyan gyorsan történik. Lockwood hirtelen pattan fel, mint akinek semmi baja, de tudom, hogy ennek nem a jól lét az oka. Hezitálok. Most utána kéne mennem? Nem gondolkodok sokáig és követem őt. Benyitva a fürdőbe az a látvány fogad, amire számítottam. Kimberly a vécé felett görnyedve adja ki magából a mai gyomortartalmát. Belegondolva, ma még nem is láttam enni, kivéve akkor mikor Liam beleerőszakolt néhány kanál levest. Leguggolok mellé, kezemet hátára teszem és óvatosan megsimogatom. Bármennyire is utálom a helyzetet, hogy nekem kell vigyáznom rá, mégse hagyhatom egyedül. Belátom, tényleg rosszabb bőrben van, mint azt először hittem.
- Elegem van. - Kim hangja meggyötört volt. Nem csodálom.
- Így már sokkal jobb lesz. - Válaszolom. A mellettem lévő aprócska lány, hátát neki veti a kád oldalának és mélyeket lélegzik. - Szerintem fürödj le, jót fog tenni.
- Nyugodtan megmondhatod, ha büdös vagyok. - Erre már én se tudtam mit mondani, csak nevetni.
- Jól van, akkor én most kimegyek.
- Várj. - Tart vissza. Kérdően nézek rá, mire csak kínosan elmosolyodik. - Nem bírok felállni. - Először nem értem, de aztán tekintetem a lábára terelődött, ami remegett.
- Semmi baj. - Nyugtatom. - Gyere! - Kezemet felé nyújtottam és egy határozott mozdulattal felhúztam. Még mindig nem állt biztos lábakon, így most is tartanom kellett. Kezem a csípőjét tartotta, de ő ebből látszólag megint nem fogott fel semmit. Túl közel volt hozzám és ezzel csak magamat kínoztam. Akárhogyan is nézem, Lockwood egy vonzó lány és nagyon nem tesz jót nekem, ha ilyesfajta módon a közelemben van, főleg úgy, hogy nem vagyunk még barátok se, sőt ha jellemeznem kéne a kapcsolatunkat, akkor azt mondanám rá, hogy kényszer. Csak azért viseljük el egymást, mert van egy közös barátunk, akit mind ketten nagyon szeretünk. Ennyi. Se több, se kevesebb. Óvatosan elengedem, de előtte meggyőzöm magam arról, hogy nem esik egyből össze. Kimegyek a fürdőszobából, magára hagyva a törékeny szőkeséget. Szobámba sétálok és én is arra a döntésre jutok, hogy lefürdök. Összeszedem minden cuccomat és a másik fürdőszoba felé veszem az irányt, de amint elhaladok amellett, amelyikbe Lockwood fürdik megtorpanok. Az ajtó résnyire nyitva van és férfi mivoltom lévén, a kíváncsiságom és a vágyam felülkerekedik.Megállok az apró rés előtt és megbabonázva figyelem a szőkeség minden mozdulatát. Haját újra összefogja, egy szorosabb kontyba. Egy ideig csak nézi magát a tükörben, majd nagyot sóhajtva, szépen lassan leveszi felsőét. Nagyot nyelek, mikor meglátom idomait és a helyzet még rosszabb lett, mikor melegítőjétől is megszabadult. Nem szabd Styles! Súgja egy belső hang. Rendben van. Most először nyert a tisztesség, de az is biztos, hogy utoljára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése