It was all about love.

Sziasztok! Nagyon, de nagyon sajnálom, hogy ilyen későn hoztam új részt, de emiatt próbáltam egy kicsit hosszabbat írni, mint az eddigieket. Hálás vagyok, hogy az olvasóim száma, egyre csak növekszik, boldoggá tesztek vele. Ha kérhetlek titeket ilyenre, akkor komizzatok, hogy megtudjam, hogy mi a véleményetek, mert ez fontos lenne számomra. 

Köszönöm a figyelmet és jó olvasást! És még egyszer bocs a késésért.

UI: A fejlécet köszönöm Biának, nagyon szép lett :) Zseniális! 

6. Fejezet

Hercegnő.

- Kelj fel Kimberly! - Louis ordibálása meg sem lepett, mert mióta ideköltöztek, minden egyes reggel ezzel a mondattal kelt.

- Mikor fogsz végre leszokni erről?

- Soha. 

- Miért nem hagysz aludni? 

- Először is, mert ha én nem keltenélek fel, akkor az egész napot átaludnád, ami meg nem lenne szerencsés tekintve, hogy ma buli lesz, aminek a szervezésébe te is rész veszel. Ez lenne a másik indok. Fel kéne kelned és el kéne menned bevásárolni, ahova Liam és Niall is elkísér.

- Ti szerveztek bulit és én vásároljak? - Hitetlenkedek.

- Nagyon fáradt lehetsz, ha nem fogtad fel amit mondtam. - Rázta meg a fejét, mire én csak kinyújtottam rá a nyelvem. - Elmondjam lassabban? 

- Nem szükséges. Felfogtam.

- Helyes. - Bólintott. - Akkor siess, mert a fiúk már várnak.

- De én nem akarok elmenni. Menj te velük, én alszok még egy órácskát. - Már épp magamra húztam volna a takarót, mikor Louis lerántotta rólam azt és rám ült. - Leszállnál rólam? Nehéz vagy.

- Most azt mondod, hogy kövér vagyok? Tudod ez nem szép dolog. Kérj bocsánatot. - Ez most komoly? Mindjárt megfulladok, ez meg itt szórakozik?

- Louis ez nem vicces! Szállj le rólam! 

- Én várok. - Végiggondoltam. Ha most makacskodok akkor valószínűleg rajtam marad, de ha bocsánatot kérek, akkor van még arra esély, hogy levegőhöz jussak.

- Sajnálom, oké? Sajnálom, csak szállj már le rólam!

- Egy feltétellel bocsátok meg. - Szól közbe.

- Te kötsz ki feltételeket?

- Szerintem, most nem vagy olyan helyzetben, hogy visszabeszélj. - Megölöm. Esküszöm, hogy megfojtom ha a kezeim közé kerül.

- És mégis, mi lenne az a feltétel?

- Elmész bevásárolni. 

- Inkább leszek a szolgád egy hétig. - Válaszolom, mire szemei felcsillannak. Ez most lehet, hogy hiba volt.

- Tényleg? 

- Persze Tomlinson, mert a szívem egyetlen vágya az, hogy téged szolgálhassalak.

- Ez megtisztelő és.... Várj csak. Ez most irónia volt? - Kérdezi felvont szemöldökkel.

- Még szép, hogy az volt.

- Ezért örökre rajtad fogok ülni.

- Örökre? - Ijedek meg.

- Örökre. - Bólint.

- De akkor mindketten éhen halunk. - Ezen látszólag elgondolkodott.

- Oké ez talán egy nyomós indok arra, hogy leszálljak rólad. - És ezzel megtörtént a csoda. A tüdőm végre levegőhöz jutott. - De most komolyra fordítva a szót. Tényleg segítened kéne a fiúknak, mert ketten szerintem nem mennek semmire, de ha te ott vagy, akkor legalább szervezett lesz minden.

- Rendben van. - Sóhajtok. - Elmegyek velük.

- Király. - Csapja össze tenyereit és nyom egy puszit az arcomra. Már épp kivonulni készül, mikor megszólal.

- Amúgy Zayn üzeni, hogy eljönnek a régi barátaitok is a buliba és, hogy meghívott mindenkit aki számít.

- És ezt miért csak üzeni? - Értetlenkedtem. 

- Mert ő elment a csajokért a reptérre. A barátnőinkért. - Tette még hozzá, hogy világossá váljon.

***

Nem Niall, erre semmi szükség. Tedd azt le! Kimberly! Szólj már rá erre a baromra, hogy ne vegyen meg minden hülyeséget! - Liam láthatóan ideges volt, de ezen én csak nevetni tudtam. Most már nem bánom, hogy eljöttem velük, mert így legalább vidámabban telik a napom. - Örülök, hogy te is ilyen jól szórakozol. - Forgatja meg szemeit Liam barátom, mikor észrevette, hogy már a térdemen támaszkodva röhögök rajtuk. Liam épp, egy arcfestéket próbált elvenni a szöszitől, akinek határozott elképzelése volt, hogy minden buliba érkezőt kipingál. 

- Akkor vegyünk konfettit. - Veti fel az ötletet Niall.

- Minek kéne konfetti?  Nem szilveszteri bulit tartunk.

- Kimberly szólj rá, erre az izomemberre! Minden ötletemet leszólja. - Körülbelül ekkor hagyhattam abba a nevetést. Ránéztem a fiúkra. Mindketten engem néztek, gondolom várták az ítéletemet, hogy kinek adok igazat.

- Sajnálom Niall, de erre tényleg nincs semmi szükség. - Rázom meg a fejem.

- Végre. Köszönöm. - Tette össze kezeit Liam.

- Viszont vehetnénk buborékfújót. - Mondom csillogó szemekkel.

- Igen! - Kiáltott fel a szöszi.

- Ez nem lehet igaz. - Vágta rá Payne, miközben a fejét rázta. - Legközelebb egyedül jövök. Olyanok vagytok mint a kisgyerekek. Borzasztó.

- Szóval akkor veszünk? - Próbáltam a legangyalibb pofimat bevetni.

- Persze, hogy veszünk. - Sóhajt fel, majd levesz egyet a polcról, mire én nyomtam egy puszit az arcára, amire végül elmosolyodott.

Mikor hazaértünk, szinte rá se ismertem a házra. Mindenhol hangfalak, dekoráció és megszámolhatatlan üveg pia. Ki fog meginni ennyit? Ilyen sokan lesznek? Nem rágódtam sokat ezen, mert nagyon izgatott voltam a ma este miatt. Régi ismerősök, akikkel több mint három éve nem találkoztam. Emlékek, élmények kötnek hozzájuk és boldogsággal önti el a szívem, ha csak arra gondolok, hogy ma itt lesznek és újra felidézhetjük ezeket. Talán hosszú ideje először érzem azt, hogy egy kicsit végre lehet minden ugyan olyan mint régen. Mint mikor semmivel nem törődve üvöltettük a zenét, mert épp olyan hangulatban voltunk, vagy mikor egyszerűen leültünk és beszélgettünk. Mikor először tartottunk házibulit, úgy, hogy a szüleink nem tudtak róla és mikor először gyártottunk alibit egymásnak, hogy ne jöjjenek rá. Fiúk és lányok, akik valamilyen szinten az életem egy részét alkotják. Mike, Selly, Eva, Joey és Benny. Öt ember, akiket soha nem tudnék elfelejteni. Akik mindig mellettem álltak ha kellett és megvédtek ha arról volt szó. Nem mondom, hogy mindannyian a legjobb barátaim voltak, hogy mindent megosztottam velük, de tiszta szívből szeretem őket és ez, tényleg soha nem fog megváltozni. Mike aki megvert egy fiút értem, mert az nem akart lekopni rólam. Védelmező volt és bár sokszor úgy tűnhetett, hogy érzéketlen, de nekem megnyílt és megismerhettem az igazi énjét, amiért halás vagyok, hisz egy nagyon jó ember. Aztán ott van a mindig életvidám Selly, aki feltudja dobni a hangulatodat, még olyankor is mikor tényleg a béka feneke alatt vagy. Mosolygós természete miatt, pedig mindenki szereti. Eva pedig? Eva az egyik legszebb és leghatározottabb nő, akit valaha ismertem. Nem kétszínű és nem jó pofizik senkinek. Azt mondja amit érez és ezt mindig is imádtam benne. Joey az aranyos. Sokszor éreztem úgy, hogy olyan mintha az öcsém lenne és talán legtöbbször úgy viselkedtem vele, mintha az anyja lennék, amit mindig szóvá is tett. " Nem fázok. Nem, nem kell kesztyű. Sál se. Jaj Kimberly olyan vagy mint az anyám. Mehetnénk? Elkésünk a buliról." Ezek a mondatok konkrétan megmaradtak az emlékezetemben és mint általában mosolyra húzta a számat. Na és ott van Benny. Zayn a legeslegjobb barátom, de még vele sincs ilyen kapcsolatom, mint ami ezzel a fiúval volt. Először is mert Zayn sose tekintett rám másként, csak barátként. Ellentétben Benny-vel, aki sosem titkolta, hogy szerelmes belém. Mindig ott volt ha kellett valaki, aki máshogy szemléli a dolgokat, aki őszinte és aki máshogyan szeret. Sokan szerettek és szeretnek is barátságból, de egy olyan szeretet mint a szerelem, tiszta és sebezhető, de még is erős és sokszor nekem erre volt szükségem. Benny az a bizonyos rossz fiú, akitől óvnak a szüleid és ami miatt az apád megrendezi a harmadik világháborút. Ha őszinte akarok lenni magamhoz én soha nem tekintettem rá barátként, de a csalódástól való félelem, hogy talán engem is csak kihasznál majd, nem hagyta, hogy az érzéseim kibontakozzanak. De ez már rég volt, azóta eltelt három év...

- Kimi segítenél? - Kérdezte Zayn, aki a nasis tálakkal szenvedett. - Elvettem tőle néhányat és elvittem a nappaliba, ahol letettem az asztalra, ami már így is tömve volt, mindennel. Ekkor jelent meg a többi fiú is akik szemlátomást, nagyon izgatottak voltak. Mindegyikük jó nézett ki. Lazák voltak, de mégis stílusosak. Tekintetem megakadt a göndör hajún. Azóta nem nagyon beszélgettünk, mióta a betegségemből felépültem. Megakartam neki köszönni, de rájöttem, hogy felesleges, mert szinte levegőnek néz...

   Lassan de biztosan megérkeztek a vendégek. Sok ismerős arc, kikkel van közös múltam. Tényleg jól érzem magam.

- Csengettek! - Ordította Louis.

- Mi is halottunk! - Kiáltott vissza Zayn.

- Majd én kinyitom! - Válaszoltam hasonló hangnemben. Nevetve lépek az ajtóhoz, de egy kicsit összecsuklottak lábaim, mert hát be kell látni, én se vagyok teljesen józan. A kulcsom kattant a zárban és miután elfordítottam, kitártam az ajtót. Arcomról lefagyott a mosoly. Mintha szellemet látnék, úgy nézek rá. Halványkék szemei egyenesen engem figyelnek és talán ez a legrosszabb, mert jelen pillanat zavarban vagyok. Fekete csőfarmer és egy egyszerű fehér póló van rajta amire egy ujjatlan farmerkabátot vett fel. Több tetoválása van, mint amire emlékeztem, de valahogy nem bánom, mert neki tényleg jól áll. Haja az ég felé mered, ami egyébként jellegzetessége, mert mindig is így hordta. Annak ellenére, hogy felismertem, rengeteget változott. Magasabb, izmosabb és férfiasabb lett. Már épp megszólalni készültem, mikor valaki a hátam mögül felkiáltott, ezzel magunkra vonva mindenki figyelmét.

- Benny. - Üvöltötte Zayn, aki boldogan sétált rég nem látott barátja mellé. Én még mindig tétován álltam és fogalmam sem volt, hogy mit kéne tennem, vagy mondanom. Furcsa, mert a többiekkel nem volt ilyen problémám. A szívem hevesen dobogott és bár tudtam, hogy szól körülöttem a zene és beszélgetnek az emberek, mégse hallottam semmit. Csak rá tudtam figyelni. Fogalmam nincs hogyan, de hirtelen a nappaliban kötöttünk ki és ekkor két kéz szorosan közrefogta testemet. Illata azonnal megcsapott. Szemeimet becsukva próbáltam az emlékezetembe vésni.

- Hiányoztál ám hercegnő. - Hercegnő. Soha, de soha nem hívott így senki más rajta kívül. Olyan volt ez, mintha ezt a szót csak ő ismerné és én, csak tőle hallhatnám.

- Te is nekem. - Válaszolom.
- Gyönyörű vagy. - Kezdek egyre inkább szétesni. Az érzés, ami szétáramlik a testemben, meglepő, furcsa, de mégis kellemes. Boldog vagyok, mert újra látom. A szívem hevesen dobog, mert mellettem van és legszívesebben el se engedném. Sírni támad kedvem, mert visszanyertem egy darabot magamból. Visszakaptam egy embert, akit soha nem akartam elveszteni, de az évek és igazságtalan élet miatt, ez mégis lehetővé vállt. Ordítani akarok! Kikiabálni a világnak, hogy én nyertem és, hogy téved ha azt hiszi ezek után feladom. Zayn mellettem van és most már Benny is. Ennyi bőven elég...

Tudjátok milyen az mikor igazán boldogok vagytok? Mikor nem számít semmi, nem törődsz a gondokkal és egyszerűen csak élsz? Hosszú ideje először érzem ezt. Kezdem azt hinni, hogy helyrejöhet az életem. Annyi mindent vettek már el tőlem. Az anyukámat és az apukámat, akiket soha nem kaphatok vissza, bármennyire is szeretném. Az öcsémet, akit elvettek tőlem, mert a törvény úgy akarta. És Zaynt. Őt elvette egy álom, egy álom amit megakart valósítani és amit meg is valósított. Volt hogy mérges voltam rá, mert nincs mellettem, de ilyenkor mindig emlékeztettem magamat, hogy támogatnom kell, nem pedig eliténi, hisz azt így is teszik elegen. Büszke vagyok rá és örülök, hogy a barátjának mondhatom magam.
- Vedd vissza a felsőd Horan! - Szól rá ismételten Liam. Szegénykém, úgy látszik meg van áldva a szöszivel. Vigyorogva nézem Niall minden mozdulatát. Tekintetem végigvezetem rajta és rájövök, hogy túlságosan is megbámulom. Niall nem éppen józan, de nem is részeg. Szerintem pusztán jókedvéből állt neki vetkőzni.
- Kapd le te is a felsőd Payne! Szerintem a csajok örülnének. - Röhögött fel Louis. - Legalábbis Kimberly elég szépen lecsekkolta a kis szívtiprót. - Mutatott Niall felé én pedig csak kínosan rámosolyogtam.
- Ha akarod, csak neked, csak most még táncolok is. - Húzta perverz vigyorra a száját a szöszi és már vetkőzött is tovább.
- Joey? - Fordultam kétségbeesetten a fiú felé, de ő csak röhögve a fejét rázta. - Na szép. Így hálálod meg azt a sok jót amit érted tettem?
- Semmit se változtál. - Mosolyodik el. - Még mindig úgy beszélsz mint az anyám. - Mondta majd felállt, felkapott és elrohant velem, megmentve ezzel a számomra kínos helyzetet.
- De aranyos azt hiszi, hogy megússza! - Kiáltott utánunk Harry. Bezzeg ilyenkor hozzám tud szólni. Amúgy meg nem is érdekli, hogy mi van velem... Egyáltalán mit törődik ő ezzel? És én mit törődök vele?
 Joey egy ideig futkorászott velem, de a végén a hátsó kertben kötöttünk ki. Mély levegőt vettem, majd kifújtam. Jól esett a friss levegő.
- Köszönöm. Most már letehetsz.
- Égen is úrnőm. - Válaszolta és lerakott. - Tudod, nagyon hiányoztál.
- Te is nekem Joey.
- Miért nem kerestél, hívtál, vagy írtál? Miért nem mondtad el, hogy a szüleid meghaltak? Miért zártál ki az életedből? - Hirtelen jött haragján meglepődtem. - Tudod én azt hittem, hogy barátok vagyunk...
- Azok vagyunk..
- Akkor miért? - Barna szemeiben fájdalom csillogott. - Olyan vagy nekem, mintha a nővérem lennél. Szükségem lett volna rád.
- Sajnálom. - Mondtam bűnbánóan, mert tudtam mire gondol. Neki is nehéz sors jutott, pont mint nekem. Az apukája alkoholista volt és verte Joey-t, meg az anyukáját. Két évvel ezelőtt viszont az apja meghalt. Rengeteg fájdalmon ment keresztül és neki is kellett volna valaki, aki mellette áll. - Nagyon szeretlek. - Mondom ki gyorsan és átölelem.
- Én is. - Válaszolja és viszonozza az ölelésemet.
- Mostantól bármikor hívhatsz.
- Rendben.
- Elmondhatsz nekem mindent és segítek amiben kell.
- Tudom és köszönöm.
- Joey? - Csendült fel egy ismerős hang Eva személyében. Ezután elképesztő és számomra meglepő dolgok történtek. A fiú odalépett Eva-hoz és megcsókolta. Fejemet oldalra döntve figyeltem őket és egyetlen egy  kérdés zakatolt a fejemben. Mi van még amiről nem tudok? 

***

Kint a teraszon ülve azon gondolkozok, hogy az emberek mennyire megtudnak változni. Annyi minden hozzájárul a személyiségünkhöz. Mint például az, hogy honnan jöttünk, kikkel találkoztunk, és persze, hogy miket tapasztaltunk. Elég pár nap, vagy év és minden megváltozhat.

  Kezdek fázni, így arra a döntésre jutok, hogy ideje bemenni. Vissza érve, látom, hogy a buli hangulata semmit sem változott. Mindenki táncol és jól érzi magát. Tekintetem megakad két alakon. Kicsit meglep, hogy pont őket látom beszélgetni. Harry és Benny az egyik sarokban dumál valamiről. Igazából, nagyon is érdekelne, hogy miről folyik a társalgás, de visszafojtom a kíváncsiságomat és inkább a konyhába megyek valami üdítőért. Beérve megpillantom a szöszit, aki éppen szendvicset készít. Háttal áll nekem, így gondoltam megijesztem. Óvatosan a háta mögé lopóztam és már készültem ráhozni a frászt, mikor hirtelen megfordul, közelebb húz magához és hatalmas vigyorral az arcán közli velem a nyilvánvalót.

- Ez nem sikerült.

- Észrevettem. - Mondtam kicsit ingerülten.

- Édes vagy mikor kiborulsz. - Mondta, majd közelebb hajolt. A szívem a torkomban dobogott, de olyan erővel, hogy attól féltem meghallja. Tekintete fakón csillogott, ahogyan rám nézett azzal a gyönyörű kék szempárjával. Hihetetlen, de ez mindig lenyűgöz. - Mit figyelsz annyira? - Kérdez rá, egy kaján mosollyal az arcán.

- Semmit. - Rázom meg a fejem, majd enged szorításából és szabaddá válok. Ő pedig mintha mi sem történt volna, fojtatta tovább a szendvicskészítést. Én se rágódok sokat az előbb történteken, felülök a konyhapultra és úgy nézem tovább a szöszit. - Csinálnál nekem is? - Kérdezem kedvesen és olyan aranyosan ahogyan csak tudom.

- Csak egy feltétellel. - Emeli fel mutatóujját.

- Mégpedig?

- Kérek egy puszit. - Mutatott az arcára. Vállamat megvonva egyeztem bele. Már éppen megpusziltam volna, mikor fejét elfordítva nem arcára, hanem a szájára kapott egyet. Sokkolva figyelem Niall-t, aki ezek után, csak nevetve fojtatta azt amit eddig csinált. Már épp szóvá akartam tenni, mikor hatalmas csörömpölésre figyeltünk fel.

 - Nem én voltam! - Védekeztem egyből.

- Én se törtem el semmit. - Nézett körül Niall. És igaza volt. Semmi jel nem utalt arra, hogy valami eltört. Egy ideig csend volt, aztán mint akik megvilágosodtak úgy néztünk egymásra. Niall szinte rohant és én is gyorsan lepattantam a konyhapultról, majd mindketten a nappali felé vettük az irányt.

Kiabálások, ordítozások és egyéb hangok töltötték be a helységet. Niall azonnal odament szétszedni a két verekedő felet. Én viszont nem tudtam megmozdulni. Egyszerűen nem ment. 

- Mit képzelsz magadról mi? - Kiabálta Harry. - Liam és Louis volt az aki lefogta, de a fiúban hatalmas erő rejtőzhet, mert még így is kiszabadult és egyenesen Benny felé törtetett. Mi a franc folyik itt? Harry ütésre emelte öklét és célba is talált. Kezemet a szám elé kaptam mikor láttam, hogy Benny szája vérzik. Azonban ő sem volt rest és egy akkorát behúzott a fürtösnek, hogy annak biztosan nyoma marad. Hitetlenkedve néztem a két fiút. Hirtelen önt el a düh. Kárt tesznek egymásban és ez elborzaszt, annak ellenére is, hogy Harry nem a szívem csücske.

- Álljatok le! - Ordítom. Hangomra mindketten felfigyelnek, de Benny talán jobban, így nem láthatja, ahogyan Harry újabb csapást készül rámérni. Gondolkodás nélkül rohanok közéjük. Próbálom megállítani Harry lendülő kezét, de épphogy csak sikerül. Kezeimet csuklója köré fonom. Nem jó ez így. Miért van mindig ez? Miért sérülnek meg mindig olyanok akiket szeretek?

Benny System 
 - Álljatok le! - Ordítja egy ismerős hang. Fejemet oldalra kapva győzöm meg magam arról, hogy Kimberly az. Nem! Nem! Nem! Nem szabad ezt látnia! Egyszerűen nem! Összetörne.. 
Szinte fel se fogom, mi történik. Már csak azt látom, ahogy a hercegnőm lefogja a szupersztár kezét, majd rám emeli tekintetét. Nem látom magam, de szinte biztos, hogy vérzik a szám és, hogy nem festhetek túl jól. Aggódva méreget. Kék szemei könnytől csillognak és a szívem hirtelen ezer meg ezer darabra törik. Erős fiúnak tartom maga, de engem is meglehet törni. Ő az én gyenge pontom. Hirtelen még az előbbinél is mérgesebb leszek. Tekintetem elszakítom a szőke leányzóról és a göndör gyerekre emelem azt, aki viszont Kimit figyeli. Úgy nézi őt, hogy attól szinte felrobbanok. Az előbbi mondatai után, hogy tud rá így nézni?
- Hagyjátok abban. - Suttogta halkan Kim. - Kérlek. - És ezzel elengedte Harry kezét, majd felém fordult és felpofozott.  Nagyokat pislogva meredtem rá. - Mondd csak te teljesen bolond vagy? Verekszel? Az én házamban? - Az előbbi gyámoltalan kislány eltűnt és felszínre bukkant, az a Kimberly Lockwood akit annyira szeretek. Három év elteltével, még mindig ugyan annyira. Mosoly kúszott ajkaimra és így léptem közelebb hozzá, mire ő hátrált. Kitártam karjaimat.
- Ne csináld már Hercegnő. Csak egy ölelést. - Görbítettem le ajkaimat.
- Nem. - Rázta meg a fejét.
- Tudom, hogy te is szeretnéd. - Húzogattam a szemöldököm, mire elnevette magát, amitől mérhetetlenül boldog lettem én is.
- Inkább gyere, lefertőtlenítem a sebeidet. - Válaszolta, majd megragadta a kezemet és felhúzott az emeletre.
   Ez a ház nem változott semmit, azt eltelt évek folyamán. Ugyan olyan családias, szép és otthonos. Kim egyenesen a fürdőszoba felé terelgetett.
- Ülj le oda. - Mutatott a kád szélére és én így is tettem. Kotorászott egy ideig, amit én örömmel néztem. Nem tudtam róla levenni a szemem. Nem változott sokat. Hosszú szőke haja, még most is ugyanúgy csillog, mint régen. Egy centit sem nőtt, de imádom termetét és, hogy mérges lesz ha megemlítem. Szeretem, hogy törődik velem és, hogy szeret, még akkor is, ha ez csak szimpla barátság a részéről. Megfigyelem minden kis pocikáját és alaposan szemügyre veszem csinos kis idomait. A ruha ami rajta van, tökéletesen kihangsúlyozza vékony alakját és kerek fenekét, dekoltázsa nem túl mély, mégis vonzza a tekintetet. Nehéz lesz így a közelében lenni. Illata bódító. Vajon meddig tudom még magam türtőztetni?
Meg is van. - Csendül fel gyönyörű hangja. Egy kis gézlapot bevizez és óvatosan kimossa a kezemen lévő sebeket. Ezeket eddig észre se vettem. Biztos akkor sikerült beszereznem, mikor behúztam egyet a szépfiúnak... Mikor ezzel végzett, egy vattapamacsra fertőtlenítőt öntött és finoman rányomta a sérült bőrrészre.
- Miért csináltátok ezt? - Kérdezte és bár számítottam rá, mégse tudtam mit mondani. Az igazság túlságosan is megviselné! Emlékeztetem magam.
- Összekaptunk valamin.
- Min?
- Lényegtelen. - Válaszolom.
- Nem. Nem az! A szád felrepedt és a kezeid csúnyán sebesek. Szóval, ne mondd azt nekem, hogy lényegtelen, mert nyilván nem az! Megkérdezem még egyszer. Mi történt?
- Megbántott valakit akit nagyon szeretek. Hazugságokat beszélt róla és elborult az agyam. - Ránéztem és tudtam. Tudtam, hogy rájött...
- Miattam verekedtetek? - Kérdezi elcsukló hangon. - Miattam volt ez az egész?
- Nem ez Styles hibája - Mondom, de látom rajta, hogy nem hisz szavaimnak. Harry Styles. A fiú aki gyűlölettel beszél erről a lányról, mégis vágyakozva figyeli minden mozdulatát....

Kimberly Locwood 

A bulinak vége. Annak ellenére, hogy volt egy kis gubanc minden nagyon jól sikerült. Örülnöm kellett volna. Örülnöm, mert végre jól éreztem magam és visszakaptam azokat akiket tiszta szívből szeretek. Még se ment.
  A szám belsejét harapdálva, kopogok be a fehér ajtón.
- Mi van? - Hallom meg ideges hangját, amitől összerezzentem egy kicsit. Óvatosan benyitottam, de nem várt látvány fogadott. Harry valószínűleg fürödhetet, mivel haja csupa víz volt és csak egy szál törölközőt tekert csípője köré. A szoba sötétségen úszik, csak az ablakon beszűrődő hold fénye ad némi világítást. Tekintetem elidőzik testén és talán túlságosan is megnéztem. - Mit akarsz? - Hangjában harag érződik. Bűntudatom van. Miattam kapott egyet a szeme alá és bár lehet, hogy megérdemelte, attól még nem érzem magam jobban ha neki fáj.
- Csak bocsánatot akarok kérni. - Adok választ.
- Te kérsz bocsánatot? - Kérdezi nevetve.
- Igen én. - Beljebb léptem és ekkor megpillantottam szemét ami alatt egy hatalmas monokli virított. - Sajnálom.
- Ugyan mit? Nem kell a sajnálatod. Nem kell, hogy ápolgass és, hogy felpofozz mert aggódsz értem. Nem kell, hogy szeress, vagy, hogy bűntudatot érezz, mert tök feleslegesen töröd magad. Nem vagyok fontos neked, ahogy te se nekem. Szóval tegyél egy szívességet és hagyj békén... Hercegnő. - És ekkor eltört benne valami. Benny az egyetlen akik így szokott szólítani. Ha ő mondja melegség önti el a szívem, de ez a hercegnő most más volt. Semmi kedvesség nem volt a hangjában, csak gúny és megvetés. Sejtettem én, de most már tudom.
 Nem mondtam semmit, csak csendben távoztam a szobából, a ténnyel ami most már teljesen biztos. Harold Edward Styles te utálsz engem igaz? De miért? Mit tettem ellened, hogy így érzel? Komolyan nem értem...