11. Fejezet
Sosem fogod megérteni!
Sosem fogod megérteni!
- Nyertem. - Jelentem ki büszkén egy hatalmas vigyorral az arcomon. Élvezem Benny fejét nézni, ahogyan rájön már megint vesztett. Kiterítem lapjaimat, majd egyenesen halványkék szemeivel nézek farkas szemet.
- Csak tudnám, hogy hogyan csalsz. - Ártatlan kis buksijáról az értetlenség tükröződik. Úgy tűnik nem bírja a vereséget.
- Én nem csalok, ezt te is tudod. - Igazából szoktam, de ezt akkor se vallanám be neki, ha kötelező lenne.
- Nem hiszek neked. - Sóhajt fel, majd elterül a nappali szőnyegén. - De elnézem neked hercegnő, hisz imádlak. - Benny mondatára elmosolyodom. Annyira jó, hogy ideköltözött, bár félek attól, hogy csak miattam és a lelki állapotom miatt. Szinte biztos, hogy Zayn elmesélt neki mindent, ő pedig annyira megijedt, hogy azzonnal fogta magát és ideköltözött hozzánk. Annyira önzetlen. Annyira szeretem.
Odakúszok hozzá, majd egy nagy puszit nyomva arcára, boldogan sétálok a konyha irányába.
- Még egy menet? Mindent vagy semmit alapon? - Kérdezi reménykedve, de én csak megrázom a fejem.
- Elfáradtam.
- A kártyázásba?
- Nem. Abban, hogy állandóan nyerek. - Próbáltam komoly lenni, de nem ment, mivel hamar elnevettem magam.
- Te kis szemtelen! De tudod mit? Megbocsáltok ha csinálsz nekem egy szendvicset.
- Ez megoldható. -Nevetek fel és már indulok is a konyha felé. Beérve nem fogad nagy meglepetés hisz mindenki a fejét tömi. Niall épp a polcról készül levenni valamit, így megragadta az én figyelmemet is. Fedetlen felsőteste vonzotta a tekintetem, de furcsa mód nem mozgatott meg bennem semmit, egyszerűen csak elkönyveltem magamban, hogy egyre jobban néz ki. Elnézem őt és most is meghökkenek azon, hogy mennyire egyformák vagyunk. A kék szemün, a fehér bőrünk és a szőke hajunk. Persze tudom, hogy az övé festett, de akkor is elképeszt. Arról nem is beszélve, hogy belsőleg is nagyon hasonlítunk. Lehet, hogy van egy elveszett ikertesóm?
- Mi olyan érdekes a szöszin? - Zökkent ki a gondolat menetemből Louis, aki éppen egy kanál müzlit emelt a szájához és ropogtatva várta a válaszom. Mindenki felém kapta a fejét, Niall pedig csak vigyorogni tudott.
- Éppen azt az elméletet feszegettem, hogy milyen menő lenne már, ha én meg a szöszi tesók lennénk.
- Iker tesók. - Tette hozzá Niall én pedig büszke lettem arra, hogy ennyire egy rugóta jár az agyunk.
- Szerintem ijesztő lenne! - Fűzte hozzá Liam.
- Miért? - Kérdeztük egyszerre a szöszivel. Ez egyre jobban megy.
- Ezért. - Válaszolta meg egyszerűen.
- Szerintem meg drámai lenne. - Szólalt meg Louis. - Szeretem a drámai dolgokat.
- Igen azt tudjuk.- Forgatta meg a szemeit Zayn és innentől kezdve kezdődött el a szócsata, amiből szinte semmit nem tudtam értelmezni. Számomra teljesen ismeretlen dolgokat hoztak fel és említettek meg. Nem tudom pontosan, de azt hiszem Louis valami két évvel ezelőtt eseményt hozott fel, ami hatására már Niall is beszállt a buliba. Értetlenkedve figyeltem és hallgattam őket, mert furcsa volt, hogy igazából nem is veszekedtek, csak próbáltak ész érveket felhozni a másik ellen. Ez ment nekik a legkevésbé. Olyan nevek hangzottak el mint a Shelly, Sebastian és a Josh, de egyikről se tudtam megállapítani, hogy kicsoda. A helyzet egészen odáig fajult, hogy már nem is Louis drámaiságát firtatták, hanem valami vidámparki kavarodásról beszéltek. Nem tudom őket követni, de talán jobb is. Nevetve indultam meg a hűtő felé, hisz eredeti célomról sem feledkeztem meg. Benny szendvicséhez kivettem a hozzávalókat, miközben megrökönyödtem azon, hogy Louis valami olyasmiről beszélt, hogyha ő nem lenne, akkor a világ szegényebb és sivárabb lenne. Ez már furcsa...Kivettem a vajat, a felvágottat és mivel tudom, hogy szereti a paradicsomot, abból is kikotorásztam egyet. Kinyitottam a konyhaszekrény ajtaját és pipiskedve megpróbáltam levenni az egyik tányért. Nem sikerült, de ennek kivételesen nem az alacsony termetem volt az oka, hanem az, hogy a kezembe nyilalló fájdalomtól üvölteni tudtam volna. Azonban ezt nem tettem, mert egyáltalán nem hiányzik a fiúk aggódó tekintete. A kötés még mindig rajtam van, amit elképesztően utálok, mivel nem csak engem de a srácokat is arra emlékezteti, hogy nincs minden rendben velem. Azonban a fájdalom nem múlt el és sóhajtva vettem tudomásul, hogy átvérzett a kötésem. Csak észre ne vegyék. Csak észre ne vegyék..
- Úr isten Kimberly! - Nem már. Liam - persze ki más-volt az aki először észrevett és attól a másodperctől fogva már senki nem törődött a két, három vagy tudom is én négy évvel ezelőtti események felhozásával. Mindenki engem nézett és ez nagyon felbosszantott.
- Hozok fáslit! - Szólalt meg Niall, aki már rohant is az emeletre, miközben a többi fiú odatömörödött hozzám.
- Miért nem szólsz ha valami nem megy? - Vont kérdőre Zayn én pedig mint egy kisgyerek lesütöttem szemeimet és hallgattam ahogyan kiosztanak. Mert ezután következett a szokásos duma, hogy figyeljek jobban a testi épségemre, meg, hogy nem kéne túlerőltetnem magam. Csak, hogy nekem semmi bajom. Semmi. Persze tudom, hogy hitegetni másokat nem szép, saját magadat meg hülyeség, de épp elegen sajnálnak, én nem fogom ezt eltűrni, ha azt mondom nincs semmi bajom, akkor higgyék el és kész!
- Ez nem nagy ügy Zayn... - Szólalok meg végül, de bár ne tettem volna.
- Nem nagy ügy mi? - Emeli fentebb a hangját, de hamar érzékelhette, hogy ez felesleges volt, mert mély levegőt vett majd folytatta. - Sajnálom. - Mondta. - Meg kell értened, hogy csak féltelek. Nem akarom, hogy bajod essen. Nem bírnám ki...
- Kimberly ha segítség kell akkor legközelebb szólj, mert így sose fog begyógyulni a seb. - Rovott meg apai hangon Liam is.
- Legközelebb saját magamnak csinálok szendvicset. - Meglepetten kaptam fel a fejem Benny hangjára. Mikor jött be? Mióta van itt? Mély levegőt vettem, ahogyan hagytam, hogy mindannyian elhalmozzanak jó tanácsokkal és féltő szavakkal. Túl sokat törődnek velem. Túl sokat...
Egyetlenegy ember volt, aki még szóra se méltatott és talán most az egyszer hálás is voltam érte. Harry legalább Harry maradt. De én ki leszek, ha ezt így folytatom?
- Igen azt tudjuk.- Forgatta meg a szemeit Zayn és innentől kezdve kezdődött el a szócsata, amiből szinte semmit nem tudtam értelmezni. Számomra teljesen ismeretlen dolgokat hoztak fel és említettek meg. Nem tudom pontosan, de azt hiszem Louis valami két évvel ezelőtt eseményt hozott fel, ami hatására már Niall is beszállt a buliba. Értetlenkedve figyeltem és hallgattam őket, mert furcsa volt, hogy igazából nem is veszekedtek, csak próbáltak ész érveket felhozni a másik ellen. Ez ment nekik a legkevésbé. Olyan nevek hangzottak el mint a Shelly, Sebastian és a Josh, de egyikről se tudtam megállapítani, hogy kicsoda. A helyzet egészen odáig fajult, hogy már nem is Louis drámaiságát firtatták, hanem valami vidámparki kavarodásról beszéltek. Nem tudom őket követni, de talán jobb is. Nevetve indultam meg a hűtő felé, hisz eredeti célomról sem feledkeztem meg. Benny szendvicséhez kivettem a hozzávalókat, miközben megrökönyödtem azon, hogy Louis valami olyasmiről beszélt, hogyha ő nem lenne, akkor a világ szegényebb és sivárabb lenne. Ez már furcsa...Kivettem a vajat, a felvágottat és mivel tudom, hogy szereti a paradicsomot, abból is kikotorásztam egyet. Kinyitottam a konyhaszekrény ajtaját és pipiskedve megpróbáltam levenni az egyik tányért. Nem sikerült, de ennek kivételesen nem az alacsony termetem volt az oka, hanem az, hogy a kezembe nyilalló fájdalomtól üvölteni tudtam volna. Azonban ezt nem tettem, mert egyáltalán nem hiányzik a fiúk aggódó tekintete. A kötés még mindig rajtam van, amit elképesztően utálok, mivel nem csak engem de a srácokat is arra emlékezteti, hogy nincs minden rendben velem. Azonban a fájdalom nem múlt el és sóhajtva vettem tudomásul, hogy átvérzett a kötésem. Csak észre ne vegyék. Csak észre ne vegyék..
- Úr isten Kimberly! - Nem már. Liam - persze ki más-volt az aki először észrevett és attól a másodperctől fogva már senki nem törődött a két, három vagy tudom is én négy évvel ezelőtti események felhozásával. Mindenki engem nézett és ez nagyon felbosszantott.
- Hozok fáslit! - Szólalt meg Niall, aki már rohant is az emeletre, miközben a többi fiú odatömörödött hozzám.
- Miért nem szólsz ha valami nem megy? - Vont kérdőre Zayn én pedig mint egy kisgyerek lesütöttem szemeimet és hallgattam ahogyan kiosztanak. Mert ezután következett a szokásos duma, hogy figyeljek jobban a testi épségemre, meg, hogy nem kéne túlerőltetnem magam. Csak, hogy nekem semmi bajom. Semmi. Persze tudom, hogy hitegetni másokat nem szép, saját magadat meg hülyeség, de épp elegen sajnálnak, én nem fogom ezt eltűrni, ha azt mondom nincs semmi bajom, akkor higgyék el és kész!
- Ez nem nagy ügy Zayn... - Szólalok meg végül, de bár ne tettem volna.
- Nem nagy ügy mi? - Emeli fentebb a hangját, de hamar érzékelhette, hogy ez felesleges volt, mert mély levegőt vett majd folytatta. - Sajnálom. - Mondta. - Meg kell értened, hogy csak féltelek. Nem akarom, hogy bajod essen. Nem bírnám ki...
- Kimberly ha segítség kell akkor legközelebb szólj, mert így sose fog begyógyulni a seb. - Rovott meg apai hangon Liam is.
- Legközelebb saját magamnak csinálok szendvicset. - Meglepetten kaptam fel a fejem Benny hangjára. Mikor jött be? Mióta van itt? Mély levegőt vettem, ahogyan hagytam, hogy mindannyian elhalmozzanak jó tanácsokkal és féltő szavakkal. Túl sokat törődnek velem. Túl sokat...
Egyetlenegy ember volt, aki még szóra se méltatott és talán most az egyszer hálás is voltam érte. Harry legalább Harry maradt. De én ki leszek, ha ezt így folytatom?
...
A kanapén ülök és a tévét kapcsolgatom, bár nem sok értelmét lelem, hisz úgyse arra figyelek. A fejemben gondolatok ezrei kavarognak arról, hogyan kéne elhitetnem a srácokkal, hogy semmi bajom. Túlságosan óvnak. Nem kell ennyi törődés. Ennyi emlékeztetés arra, hogy mit tettem. Betörtem egy fürdőszoba üveget és akkor mi van? Nem leszek egyből elme roggyant..
Valamit ki kell találnom...
- Na mi van csöppség? - Vetődik le mellém Louis, akire még ránéznem is nehéz. Nem azért mert mérges lennék rá csak egyszerűen nem bírom azt a tényt elviselni, hogy ő volt az első aki meglátott véres kézzel törülközőben az ágyszélén ülve, ahogyan éppen zokogok. Tudom, hogy megrémült mikor meglátott. Ki ne tette volna?
- Semmi. - Válaszolom a betanult mondatot ha éppen nincs sok kedvem a csevegéshez.
- Minden rendben? - Kérdezte ő amit pedig egyre gyakrabban tesznek föl nekem. Ez vajon gond?
- Mindben rendben Louis. Jól vagyok. - Még én se hinném el saját magamnak. Ritka rossz színész lennék.
- Akkor miért nézel természetfilmet a csigák szaporodásáról?
- Mert leköt.
- A csigák szaporodás? - Kérdezte furcsán, ami persze érthető volt. Dehogy érdekel, csak egyszerűen nem figyeltem azt, hogy mit nézek, de erről neked nem kell tudni Louis..
- Mondd csak lehívnád a többi fiút? Mondani szeretnék nektek valamit.
- Persze. - Sóhajtott fel, majd indult is felderíteni a srácokat. Tudom mit teszek. Ez biztos leköti őket. Legalábbis egy részüket...Türelmesen vártam, hogy meghalljam a fiúk lépteinek zajait és mint mondani szokás: Türelem rózsát terem, mert a következő pillanatban az összes fiú leözönlött a lépcsőn. Az elején Niall loholt, mintha csak egy versenyt akarna megnyerni, de sorban követte őt a többi srác is. Ez is milyen furcsa már, hogy hat fiúval élek együtt. Na ezen az arányon most változtatunk egy kicsit. Szinte hallottam, ahogyan a kisördög kacag a vállamon...
A fiúk leözönlöttek és mindannyian a helyüket keresték. Zayn és Benny mellém ültek, Niall közvetlenül előttem foglalt helyet a szőnyegen, mint mindig ha filmet néztünk. Liam és Louis a másik kanapéra ült, míg Harry az egyszemélyes fotelbe. Körbenéztem a szobában és észrevettem, hogy mind kíváncsian várják, hogy vajon miért is hívtam ide őket. Tekintetem a szösziével találkozott aki mosolyogva várta, hogy mi lesz a közlendőm, de mivel ő háttal ült nekem, így kénytelen volt visszafordulni én pedig, hogy levezessem valahol az idegességemet a hajával kezdtem el játszadozni. Lehet, hogy ez nem is olyan jó ötlet?
- Szóval...- Kezd bele Liam és tudom, most már nincs menekvés.
- Szóval azért hívtalak le titeket, mert szeretnék mondani valamit.
- Igen azt sejtettük. - Magyarázott bele Harry, akinek ekkor gúnyos vigyor ült ki az arcára, de próbáltam nem törődni vele.
- Az van, hogy sokat gondolkodtam ezen és arra jutottam, hogy nagyon sokan vagyunk és...
- Most kiakarsz rakni minket? - Sikkantott fel Niall egy eddig számomra ismeretlen hangfrekvencián.
- Mi? Dehogy is akarlak. - Nevettem fel.
- Akkor? - Vonta fel szemöldökét.
- Én vagyok egyedül lány. - Nyögtem ki végre, de a fiúkat elnézve nem nagyon vágták le a dolgot.
- És? - Vonta meg a vállát Liam. - Engem nem zavar.
- Engem igen. - Szólalt meg Harry. - De ezt inkább hagyjuk. - Legyintett, amire én még dühösebb lettem rá, bár nem tudom, hogy miért.
- Én csak azt akarom mondani, hogy...
- Szerzel új csajokat? - Vágott közbe újra Niall
- Nem tudom mennyire lesz új. - Válaszoltam.
- Elvesztettem a fonalat. - Dőlt előre Louis. - Te most azt mondod, hogy nőket hívsz a házadba, akik újak lesznek vagy nőket hívsz a házadba, de olyanokat akiket mi is ismerünk?
- Újak? - Nézett rám Zayn. - Sose szeretted ha idegenek jöttek a házadba.
- Na álljunk meg egy pillanatra! - Fordult meg most már Niall is és kicsit hátrébb kúszott, hogy normálisan láthasson. Törökülésbe ült és úgy kért számon. - Mi is idegenek voltunk mikor idejöttünk. Nem szerettél minket? - Ez volt az egyetlen dolog ami megragadt benne? Drága Niall, hisz én örültem nektek. Örültem mert végre nem voltam egyedül...
- Niall. - Nevettem fel kínomban. - Most szeretlek titeket, az nem elég? - A válasz csak egy mosoly volt, így tudtam, hogy elég.
- Most akkor mi van? - Érdeklődött Benny is. Szegénykém ha megtudja....
- Louis, Zayn és Liam! Azt szeretném kérdezni, hogy mi lenne, hogyha a barátnőitek ideköltöznének? - Síri csend, még a légy zümmögését is hallani lehetett volna.
- Ez most komoly? - Kerekedett ki Louis szeme, mire én csak bólintottam.
- Ez biztos? - Kérdezte Liam.
- Biztos, hogy ezt akarod? - Szállt be Zayn is.
- Biztos, hogy nem újak jönnek? - Biggyesztette le ajkait Niall, mire mindenki felröhögött.
- Persze, hogy biztos. - Válaszoltam, mire Zayn szorosan magához vont és megölelt. Halkan suttogta a fülembe.
- Te vagy a legjobb! - Miben Zayn? Az össze-vissza hazudozásban? Abban, hogy eltereljem magamról a figyelmet? Vagy, hogy elhitessem veletek, hogy ez mekkora örömet okoz? Mert ha ezekre gondolsz, akkor tényleg én vagyok a legjobb, de nem még valószínűleg ebben sem én....
Valamit ki kell találnom...
- Na mi van csöppség? - Vetődik le mellém Louis, akire még ránéznem is nehéz. Nem azért mert mérges lennék rá csak egyszerűen nem bírom azt a tényt elviselni, hogy ő volt az első aki meglátott véres kézzel törülközőben az ágyszélén ülve, ahogyan éppen zokogok. Tudom, hogy megrémült mikor meglátott. Ki ne tette volna?
- Semmi. - Válaszolom a betanult mondatot ha éppen nincs sok kedvem a csevegéshez.
- Minden rendben? - Kérdezte ő amit pedig egyre gyakrabban tesznek föl nekem. Ez vajon gond?
- Mindben rendben Louis. Jól vagyok. - Még én se hinném el saját magamnak. Ritka rossz színész lennék.
- Akkor miért nézel természetfilmet a csigák szaporodásáról?
- Mert leköt.
- A csigák szaporodás? - Kérdezte furcsán, ami persze érthető volt. Dehogy érdekel, csak egyszerűen nem figyeltem azt, hogy mit nézek, de erről neked nem kell tudni Louis..
- Mondd csak lehívnád a többi fiút? Mondani szeretnék nektek valamit.
- Persze. - Sóhajtott fel, majd indult is felderíteni a srácokat. Tudom mit teszek. Ez biztos leköti őket. Legalábbis egy részüket...Türelmesen vártam, hogy meghalljam a fiúk lépteinek zajait és mint mondani szokás: Türelem rózsát terem, mert a következő pillanatban az összes fiú leözönlött a lépcsőn. Az elején Niall loholt, mintha csak egy versenyt akarna megnyerni, de sorban követte őt a többi srác is. Ez is milyen furcsa már, hogy hat fiúval élek együtt. Na ezen az arányon most változtatunk egy kicsit. Szinte hallottam, ahogyan a kisördög kacag a vállamon...
A fiúk leözönlöttek és mindannyian a helyüket keresték. Zayn és Benny mellém ültek, Niall közvetlenül előttem foglalt helyet a szőnyegen, mint mindig ha filmet néztünk. Liam és Louis a másik kanapéra ült, míg Harry az egyszemélyes fotelbe. Körbenéztem a szobában és észrevettem, hogy mind kíváncsian várják, hogy vajon miért is hívtam ide őket. Tekintetem a szösziével találkozott aki mosolyogva várta, hogy mi lesz a közlendőm, de mivel ő háttal ült nekem, így kénytelen volt visszafordulni én pedig, hogy levezessem valahol az idegességemet a hajával kezdtem el játszadozni. Lehet, hogy ez nem is olyan jó ötlet?
- Szóval...- Kezd bele Liam és tudom, most már nincs menekvés.
- Szóval azért hívtalak le titeket, mert szeretnék mondani valamit.
- Igen azt sejtettük. - Magyarázott bele Harry, akinek ekkor gúnyos vigyor ült ki az arcára, de próbáltam nem törődni vele.
- Az van, hogy sokat gondolkodtam ezen és arra jutottam, hogy nagyon sokan vagyunk és...
- Most kiakarsz rakni minket? - Sikkantott fel Niall egy eddig számomra ismeretlen hangfrekvencián.
- Mi? Dehogy is akarlak. - Nevettem fel.
- Akkor? - Vonta fel szemöldökét.
- Én vagyok egyedül lány. - Nyögtem ki végre, de a fiúkat elnézve nem nagyon vágták le a dolgot.
- És? - Vonta meg a vállát Liam. - Engem nem zavar.
- Engem igen. - Szólalt meg Harry. - De ezt inkább hagyjuk. - Legyintett, amire én még dühösebb lettem rá, bár nem tudom, hogy miért.
- Én csak azt akarom mondani, hogy...
- Szerzel új csajokat? - Vágott közbe újra Niall
- Nem tudom mennyire lesz új. - Válaszoltam.
- Elvesztettem a fonalat. - Dőlt előre Louis. - Te most azt mondod, hogy nőket hívsz a házadba, akik újak lesznek vagy nőket hívsz a házadba, de olyanokat akiket mi is ismerünk?
- Újak? - Nézett rám Zayn. - Sose szeretted ha idegenek jöttek a házadba.
- Na álljunk meg egy pillanatra! - Fordult meg most már Niall is és kicsit hátrébb kúszott, hogy normálisan láthasson. Törökülésbe ült és úgy kért számon. - Mi is idegenek voltunk mikor idejöttünk. Nem szerettél minket? - Ez volt az egyetlen dolog ami megragadt benne? Drága Niall, hisz én örültem nektek. Örültem mert végre nem voltam egyedül...
- Niall. - Nevettem fel kínomban. - Most szeretlek titeket, az nem elég? - A válasz csak egy mosoly volt, így tudtam, hogy elég.
- Most akkor mi van? - Érdeklődött Benny is. Szegénykém ha megtudja....
- Louis, Zayn és Liam! Azt szeretném kérdezni, hogy mi lenne, hogyha a barátnőitek ideköltöznének? - Síri csend, még a légy zümmögését is hallani lehetett volna.
- Ez most komoly? - Kerekedett ki Louis szeme, mire én csak bólintottam.
- Ez biztos? - Kérdezte Liam.
- Biztos, hogy ezt akarod? - Szállt be Zayn is.
- Biztos, hogy nem újak jönnek? - Biggyesztette le ajkait Niall, mire mindenki felröhögött.
- Persze, hogy biztos. - Válaszoltam, mire Zayn szorosan magához vont és megölelt. Halkan suttogta a fülembe.
- Te vagy a legjobb! - Miben Zayn? Az össze-vissza hazudozásban? Abban, hogy eltereljem magamról a figyelmet? Vagy, hogy elhitessem veletek, hogy ez mekkora örömet okoz? Mert ha ezekre gondolsz, akkor tényleg én vagyok a legjobb, de nem még valószínűleg ebben sem én....
...
Ideges vagyok. Mostanság semmi sem megy úgy mint kéne.
Fáradtan lépek ki a ház teraszára, ahol megcsap a hideg szél fuvallata, de valahogyan nem tud érdekelni. Ugyan mi bajom lehetne? Nekem a híres neves Harry Styles-nak? Röhejes...
Figyelmemet azonnal felkelti egy szőke hajzuhatag, aki a terasz lépcsőjén ül és csendben figyeli a lemenő nap sugarait. Legszívesebben visszafordulnék. Elrohannék és vissza se jönnék, mert nem bírnám elviselni ha meglátná rajtam azt, amit tudom, hogy senki más nem lát. És nem azért, mert annyira jó barátom lenne, vagy akár több. Pont azért félek, mert számára én nem vagyok senki. Senki akivel törődnie kéne. Senki vagyok, az ő szemében biztosan. Ennek ellenére a dühöm felülírja azt érzést a szívemben, amit próbálok minél inkább elnyomni. Felveszek egy álarcot, lazán nekidőlök a falnak és felkészülök a viharra, ami abban a pillanatban lesz teljes amint megszólalok.
- Mondd miért csinálod ezt magaddal? - Teszem fel a kérdést, amire nem várt választ kapok. Se egy kiakadás, se egy megvető pillantás, semmi. Egyszerűen nem néz rám, csak továbbra is az eget nézi.
- Azért, mert ezt látom jónak. Mert úgy gondolom, így a legjobb. - Hangja szinte eltűnik a levegőben, mintha nem is lenne.
- De ez nem ok arra, hogy tönkretedd magad. - Mondom egy fokkal idegesebben mint azt kéne, de már nem számít. Itt már semmi se.
- Nem teszem. - Rázza meg a fejét, majd feltápászkodik a földről és szembefordul velem. A szeme nem csillog, mint általában, helyette olyan fakó, mint egy élettelen emberé. Szarabbul van mint hittem..
- De pontosan azt teszed! Azt hiszed nem látszik, hogy a szakadék szélén állsz? Azt hiszed eltitkolhatod?
- Miért érdekel téged, hogy mi van velem? - Kérdezi semmitmondó hangon. - Nem mondj semmi. - Rázza meg a fejét. - Jobb ha nem mondasz semmit.
- Én elhiszem, hogy szar az életed, de ez nem ok arra, hogy megtagadd a segítséget. - Szemiben düh csillant. Furcsa de örültem neki. Végre úgy néz ki mint aki él...
- Sosem fogod megérteni Harry! Soha! - Üvölti most már, majd beviharzik a házba.
Nem értem meg? De megértem, csak te ezt nem tudod...Jobb is, hogy nem tudod.. Azt hiszem te is valahogy így gondolkozhatsz. Egy biztos kettőnk közül én vagyok a jobb színész Kimberly....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése