Sziasztok! Sajnálom, nagyon, nagyon sajnálom, hogy ennyit késtem a résszel! Remélem nem haragszotok nagyon és élvezni fogjátok a mostanit.
Jó olvasást! :)
Zavaró féltékenység.
Kómásan fordulok át másik oldalamra, kezemmel pedig a mellettem lévő üres helyet tapogatom, remélve, hogy újra megtapinthatom, azt a törékeny lányt, aki pár napja mellettem töltötte éjszakáját. Azonban pont úgy, mint az utóbbi három napban, semmi és senki nincs mellettem és emiatt nem dühös vagy szomorú vagyok, egyszerűen csak csalódott és zavarodott. Nem szerethetek bele. Kántálom magamba és néha-néha, egy pillanatig úgy tűnik eredményes, mert eldöntöm magamban, hogy nem gondolok rá úgy. Ez azonban nehezebb mint elsőre hittem, mert mikor eszembe jut, ahogyan mellkasomon aludt és édesen szuszogott, a szívem másképp kezd verni. Nem gyorsabban, de érzem, hogy eltér a megszokott kis ritmusától. Mély levegőt veszek, majd kifújom és a plafonra szegezem tekintetem, kezeimet pedig a tarkóm alatt keresztezem.
Ma el kell mennem valahova. Csinálnom kell valamit, hogy eltereljem a gondolataimat. Bulizni és csajozni akarok....Igen azt hiszem ez lesz a legjobb döntés. De abban a pillanatban eszembe is jutott valami, ami ezt az egészet romba dönti. Nem mehetek. Ma biztosan nem.
Mérgesen rúgtam le magamról a takarót és kászálódtam ki az ágyból. Nem törődtem öltözékemmel, szinte már otthon érzem magam ebben a házban, szóval csak magamra kaptam egy melegítőt és már ballagtam is lefelé a lépcsőn. Már ekkor megütötték fülemet, a hangos nevetések.
- Benny, tegyél le, ez már nem vicces! - Sikkantott fel Kimberly, az én szívem meg ugyan csak ezt tette, de ezt csak én halhattam. És talán ez a világ egyik legjobb dolga, mert míg bennem hatalmas indulatok gyűlnek és belül ordítok, kívül épp olyan vagyok mint mindig. Nyugodt és ellenállhatatlan. Jól van Styles, azért jó tudni, hogy még megmaradt valami a régi énedből. Mosolyogva lépem meg az utolsó fokot, de hamar elkomorodok mikor meglátom mi is folyik a nappaliba. Ez azonban csak egy pillanatig tart, mert hamar kapcsolok és semmitmondóan nézem a jelenetet. Mintha nem számítana.
- Jól van, haver, most már tényleg elég lesz. - Szólt rá nevetve Zayn, ki a kanapén ülve fetreng a röhögéstől. -Szinte látom, ahogyan zöldül a feje. - Ijedt meg Liam. - Istenem, hagyjátok szegényt!
- Hallgassatok Liam-re! - Nyögött fel bosszúsan, a hercegnő ki fejjel lefelé lógott Banny System hátán.
- Benny! Kimberly mindjárt kiadja magából a reggelit! Tedd le! - Védte meg Perrie is. Ő és Kimberly az utóbbi napokban egészen jóba lettek.
- Szeretnéd, hogy letegyelek apróság? - Benny hangja, mint egy idegesítő kis rovar úgy zengte be a szoba minden kis szegletét és az én agyam minden kis zugát. Le se tagadhatnám...Utálom a gyereket!
- Azt megköszönném! - Vágta rá egyből és ennek hatására System le is kapta magáról, de valahogyan az ölében kötött ki. El nem tudnám mondani hogyan is történt, mert a fejem lüktetett az idegtől és csak darabokat fogott fel, az amúgy is homályos részletekből. Zavart minden ami ekkor történt. Zavart a zaj és a nevetések sokasága. Zavart a fény, mely oly erős volt, hogy a szemeim is bekönnyeztek. Zavart Benny, akinek ölében, az a lány ült, aki pár nappal ezelőtt velem aludt. Zavart, hogy azóta Kim nem is szólt hozzám, ahogyan az is zavart, hogy ők ketten milyen jól elvannak. Minden zavart, de a legjobban az, hogy féltékeny lettem.
- Ha vége van ennek a mulatságnak, akkor jó lenne ha valaki elmondaná, hogy mi a szarért nincs itthon valami ehető! - Ordítottam el magam és egyszeriben mindenki felém kapta a fejét. Zayn felkelt a kanapéról, Liam feljebb tornázta magát a fotelben, Niall ekkor jött be a teraszól, a fiúk barátnői meg értetlenül figyeltek. Kimberly zavarodottan nézett rám, látszott rajta, hogy nem érti mi is a bajom. Nem szokásom az étel miatt hisztizni és ha őszinte akarok lenni, akkor fogalmam sincs mi van itthon és, hogy miért is csináltam ezt. Kicsit bánom, mert ez így elég furcsán veszi ki magát. Harry, Harry...Te balga barom. Saját magam ostorozás közben észre se vettem, hogy mekkora csönd lett. Ekkor azonban Louis feje bukkant elő a semmiből, úgy vélem a földön ülve nézhette a tévét, mert eddig nem is láttam. Tekintetünk találkozott és ekkor Louis szemében megvillant valami, amiről tudtam, hogy észrevett kiborulásom igazi indokát. Egy másodpercig némán tanulmányozott, majd Lockwood felé kapta a fejét, aki még mindig engem nézett.
- Tényleg nincs itthon semmi olyan amit szívesen ennél? - Kérdezte nyugodtan.
- Igen, tényleg nincs! - Válaszoltam egy fokkal hangosabban mint azt kellett volna.
- Értem. Akkor elmegyek bevásárolni. - Bólintott aprót és már fel is állt, hogy cipőjét felhúzva elindulhasson. Hirtelenjében hatalmas bűntudatom támadt. Mondani szerettem volna valamit, de egy szó se jött ki a torkomon. Tudom, hogy megbántottam és ez így csak még rosszabb.
- Elkísérjelek? - Ajánlotta fel, egyből Niall.
- Nem kell! - Szólalt meg azonban Kimberly helyett Louis. - Majd Harry elkíséri, ha már ekkora gondot okoz neki a dolog. - Én és Louis farkasszemet néztük és legszívesebben megfojtottam volna egy kanál vízbe ha tehetem. Hogy lehet ilyen? Megáll az ész!
- Nekem mindegy. - Rántott vállat Kim, de láttam rajta, hogy jelen pillanatban én lennék az utolsó ember, akivel elszeretne menni bevásárolni. - Húzz egy pólót és mehetünk. - Tette még hozzá.
Megsemmisülve ballagtam fel az emeletre. Mit tettem már megint?
- Szeretnéd, hogy letegyelek apróság? - Benny hangja, mint egy idegesítő kis rovar úgy zengte be a szoba minden kis szegletét és az én agyam minden kis zugát. Le se tagadhatnám...Utálom a gyereket!
- Azt megköszönném! - Vágta rá egyből és ennek hatására System le is kapta magáról, de valahogyan az ölében kötött ki. El nem tudnám mondani hogyan is történt, mert a fejem lüktetett az idegtől és csak darabokat fogott fel, az amúgy is homályos részletekből. Zavart minden ami ekkor történt. Zavart a zaj és a nevetések sokasága. Zavart a fény, mely oly erős volt, hogy a szemeim is bekönnyeztek. Zavart Benny, akinek ölében, az a lány ült, aki pár nappal ezelőtt velem aludt. Zavart, hogy azóta Kim nem is szólt hozzám, ahogyan az is zavart, hogy ők ketten milyen jól elvannak. Minden zavart, de a legjobban az, hogy féltékeny lettem.
- Ha vége van ennek a mulatságnak, akkor jó lenne ha valaki elmondaná, hogy mi a szarért nincs itthon valami ehető! - Ordítottam el magam és egyszeriben mindenki felém kapta a fejét. Zayn felkelt a kanapéról, Liam feljebb tornázta magát a fotelben, Niall ekkor jött be a teraszól, a fiúk barátnői meg értetlenül figyeltek. Kimberly zavarodottan nézett rám, látszott rajta, hogy nem érti mi is a bajom. Nem szokásom az étel miatt hisztizni és ha őszinte akarok lenni, akkor fogalmam sincs mi van itthon és, hogy miért is csináltam ezt. Kicsit bánom, mert ez így elég furcsán veszi ki magát. Harry, Harry...Te balga barom. Saját magam ostorozás közben észre se vettem, hogy mekkora csönd lett. Ekkor azonban Louis feje bukkant elő a semmiből, úgy vélem a földön ülve nézhette a tévét, mert eddig nem is láttam. Tekintetünk találkozott és ekkor Louis szemében megvillant valami, amiről tudtam, hogy észrevett kiborulásom igazi indokát. Egy másodpercig némán tanulmányozott, majd Lockwood felé kapta a fejét, aki még mindig engem nézett.
- Tényleg nincs itthon semmi olyan amit szívesen ennél? - Kérdezte nyugodtan.
- Igen, tényleg nincs! - Válaszoltam egy fokkal hangosabban mint azt kellett volna.
- Értem. Akkor elmegyek bevásárolni. - Bólintott aprót és már fel is állt, hogy cipőjét felhúzva elindulhasson. Hirtelenjében hatalmas bűntudatom támadt. Mondani szerettem volna valamit, de egy szó se jött ki a torkomon. Tudom, hogy megbántottam és ez így csak még rosszabb.
- Elkísérjelek? - Ajánlotta fel, egyből Niall.
- Nem kell! - Szólalt meg azonban Kimberly helyett Louis. - Majd Harry elkíséri, ha már ekkora gondot okoz neki a dolog. - Én és Louis farkasszemet néztük és legszívesebben megfojtottam volna egy kanál vízbe ha tehetem. Hogy lehet ilyen? Megáll az ész!
- Nekem mindegy. - Rántott vállat Kim, de láttam rajta, hogy jelen pillanatban én lennék az utolsó ember, akivel elszeretne menni bevásárolni. - Húzz egy pólót és mehetünk. - Tette még hozzá.
Megsemmisülve ballagtam fel az emeletre. Mit tettem már megint?
***
Némán ballagok, a bevásárlóközpont sorai között, miközben Kimberly előttem tolja a kocsit. Se az idevezető úton, se itt bent nem szólt hozzám egy szót sem. Csendben pakolgatta a cuccokat, néha elgondolkodva figyelte az árakat és az akciókat, ami miatt nekem még nagyobb bűntudatom lett, hisz nem engedi, hogy bármit is kifizessek. Pedig ennyi emberre bevásárolni, hatalmas összeget jelent és ha belegondolok, hogy milyen úton szerez hozzá pénz, úgy érzem menten felrobbanok. Nézem ezt a lányt és az elmém elkalandozik. Tekintetem a fenekére csusszan, ami feszes nadrágjában tökéletesen fest. Egy egyszerű fehér atléta van rajta, ami úgy simul testéhez, mintha egy második bőrréteget növesztett volna. Haja mint általában, lágyan hullott vállaira és illata pedig mámorítóan hatott, az én kiéhezett férfi agyamra. Hatalmas önuralom kellett ahhoz, hogy elfordítsam a fejemet. Éppen a háztartási cuccoknál jártunk és hirtelen fel se fogtam mit keresünk itt, de aztán beleütköztem a szőkeségbe, aki az egyik kávéfőzőgépet nézegette. Csalódottságot fedeztem fel szemeiben, mikor meglátta annak árát.
- Megveszem neked. - Ajánlottam fel és már reflexszerűen vettem is volna le, mikor kezét csuklóm köré fonta.
- Nem kell! - Rázta meg fejét.
- Láttam, hogy szeretnéd, szóval megkapod. - Vontam meg vállam.
- Csak azért mert szarul érzed magad, az otthon történtek miatt, nem kell megvenned!
- De szeretném. - Néztem bele kék szemeibe, ami ellentmondást nemtűrően vizslatott.
- Nekem, tőled nem kell semmi! - Válaszolta rá, én pedig sértetten szabadítottam ki magam szorításából. Most meg mi van? Ha kedves akarok lenni, akkor is lehordanak. Na igen, ez az én formám.
- Tudod, elegem van belőled! Neked minden rossz. Ha segíteni akarok visszautasítod, de akkor bezzeg jó voltam mikor rémálmok gyötörtek és valaki kellett ahhoz, hogy el merj aludni. Tudod te se vagy másabb mint a többi!
- Mert te aztán jobb vagy. - Forgatta meg szemeit. - Valld csak be, hogy kicsit se volt ellenvetésed az ellen, hogy veled aludtam! Miért nem ismered be, hogy titkon örültél neki? Megfektetned nem sikerült, de legalább ennyit elértél.
- Te komolyan az hiszed, hogy az volt a célom, hogy megdöntselek? - Olyan ideges lettem, hogy azt hittem kettétörök valamit.
- A nagy Harry Styles. - Kezdett bele és tudtam nem lesz jó vége. - A srác akitől olvadnak a lányok. - Gúnyosan beszélt, szinte érezem, hogy gyűlöl. - A fiú, ki lányok tucatjait szedi fel naponta. Kinek több az egy éjszakás kalandjainak a száma, mit az eladott albumai.
- Állj le! - Szóltam rá. - Hallod?
- Miért? Hisz igaz vagy nem?
- Nem tudsz te rólam semmit!
- Ó tényleg? - Lépett hátrébb, majd kezeit mellei alatt keresztezte. - Nézzük csak. Tudom a neved, a korod és, hogy hol születtél. Tudom, hogy honnan jöttél és, hogy hol lettél sikeres. Ahogyan azt is, hogy másabb vagy mint mutatod. Tudom, hogy éjszakánként nem azért mész el otthonról, mert annyira bulizni szeretnél, hanem azért mert félsz otthon maradni. Félsz gondolkodni az életedről és arról vajon jó úton haladsz-e. Óvakodsz az új kapcsolatoktól és lefogadom, hogy ez azért van mert csalódtál. Nem akarsz szeretni, mert tartasz a véleményektől, a kritikáktól. Nem szereted ha mindenki rád figyel, mert akkor kiderülne mi is a baj veled. Félsz attól, hogy egy nap a szemedbe mondják:megváltoztál. Nem vagy te laza, meg erős. Harry te egy gyönge kisfiú vagy, aki nem érti mi is történik vele!
- Elegem volt! - Megragadtam kezét és magam után húztam.
- Eressz el! - Nyögte, de nem érdekelt, ahogyan az sem, hogy mindent otthagytunk amit eddig megvettünk. Csak mentem és mentem, magam sem tudom miért. Kerestem egy helyet, egy helyet ahol kevesen vannak és meg is találtam. Próbafülke. Tökéletes....
Kimberly Lockwood
Ijedten néztem a fürtöst, ahogyan maga után vonszol. Próbáltam kiszabadulni de nem ment. Most mit fog tenni? Nagyot nyeltem, mikor betuszkolt a próbafülkébe. Ennyire megsértettem volna? Sok időm nem volt ezen gondolkodni, mivel a következő pillanatban a falnak lettem lökve, és Harry egész teste nekem nyomódott. Szívem a normális tempójának tízszereséére gyorsult és levegőt is alig kaptam. Kezeit megtámasztotta mellettem, így még inkább úgy éreztem, hogy fogságban vagyok. Nem mertem ránézni. Nem mertem megszólalni, mert tudtam, hogy úgy se menne. A fejem sajgott a gondolatoktól. A lelkiismeretem pedig üvöltötte, hogy kérjek bocsánatot. Nem fogok! Ő viselkedett úgy ahogy. Épp itt volt az ideje, hogy valaki megmondja neki az igazat. Mégis....Az eszem hiába tudta, hogy nem tettem rossz dolgot, a szívem sajgott a fiú miatt. Hisz látom, hogy fájt neki az amit mondtam és tudom, hogy némileg hálátlan is vagyok, mert tényleg segített aznap éjszaka. Nem tudom mit kéne tennem. Fogalmam sincs..
- Gyönge kisfiú, mi? - Hangjától összerezzentem. - Nézz a szemembe és mondd ezt újra! -Komolyan ez a legrosszabb amit meghalott a mondandómból? - Gyerünk! - És én nem tudtam mást tenni felnéztem.
Kék,zöld és egy kevés sárga. Ezeket a színeket fedeztem fel Harry szemeiben. A látvány talán le is nyűgözött volna, ha a helyzet és a helyszín nem lenne ennyire abszurd.
- Harry. - Szólaltam meg halkan, de belém fojtotta a szót.
- Tudod Hercegnő van egy dolog amit utálok....Jobban mondva kettő. - Gondolkodik el. - Az egyik az ha nem hallgatnak rám és ha semmibe veszik azt amit mondok. A másik pedig az, ha ítélkeznek felettem. Te mind a kettőt megtetted. - Sajnálom. - De elnézem..
- Elnézed? Te? - Förmedtem rá.
- Shhhh.-Csitított el, majd arcát közelebb tolta az enyémhez. Csak néztem őt és levegőt venni is elfelejtettem. Tekintete hol rám, hol a számra siklott. Nagyot nyeltem. - De édes. - Mosolyodott el. - Csak nem izgulsz?
- Inkább félek.
- Jól hazudsz. - Vigyorodott el újra. - Nem félsz te tőlem, sőt örülsz, hogy ilyen vagyok.
- Miért örülnék? Ez hülyeség.
- Azért mert minden amit te rám mondtál, az igaz rád is. És akármennyire is tagadod ez így van. Örülsz annak, hogy ezekben hasonlítunk, így nem érzed annyira egyedül magad.
- Szemét!
- De jogos. - Nevet fel. - Most pedig csukd be a szemed.
- Nem mondhatod meg, hogy mit tegyek! - Kelek saját védelmemre.
- Ó dehogynem! Csináld! - Szól rám és mikor nem teszek semmit, a fülemhez hajol és belesúg. - Vagy különben olyat teszek, amit talán még én is megbánok. - Megbolondult. Ennek ellenére tettem amit kért. Becsuktam szemeimet és ekkorra már mindenem reszketett amin Harry kósza érintései se javítottak. Beteges ez az egész..Miért csinálja ezt? Miért jó ez neki? Utál, ez értem, de én ebbe beleőrülök.
Sokk....Ezt kaptam én, mikor Harry ajkai az enyéimhez értek. Fel se fogtam. El se hittem, de mégse lepődtem meg. A szívem vadul dobogott, az arcom égett és minden porcigám vibrált. Lágyan csókolt, nem volt vad, se durva. Kezeit derekamra helyezte és furcsa érzés öntött el. Többet akartam így még inkább hozzásimultam, mire ő belemosolygott csókunkba.
Mikor eltávolodott tőlem, csak annyit kérdezett.
- Jó volt? - Mire én bólintottam. -Reméltem, hogy ezt válaszolod. - Mondta, majd kilépett a fülkéből.
Értetlenül álltam és bambán bámultam. MÉGIS MI A JÓISTEN VOLT EZ?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése