Sziasztok! Itt az új rész és remélem tetszik majd nektek. Fogalmam sincs, hogy így van-e, de imádom ezt a történetet írni és csak remélni tudom, hogy ti is szeretitek egy kicsit :)
Jó olvasást, szeretlek titeket :)!
UI: Tudom, hogy aki már olvasta az látta, hogy ez a szöveg eddig még nem volt itt, de mentségemre szóljon, hogy észre se vettem, míg tesóm nem szólt, hogy nem írtam nektek semmit...Ezért bocsánat :)
UI2: Egyre többen olvastok aminek nagyon örülök! Köszönöm.
Jó olvasást, szeretlek titeket :)!
UI: Tudom, hogy aki már olvasta az látta, hogy ez a szöveg eddig még nem volt itt, de mentségemre szóljon, hogy észre se vettem, míg tesóm nem szólt, hogy nem írtam nektek semmit...Ezért bocsánat :)
UI2: Egyre többen olvastok aminek nagyon örülök! Köszönöm.
19. Fejezet
Ház a tónál
(Gyáva )
3.rész
A ház mely eddig nevetésektől és bolondozásoktól volt hangos, most csendesülni látszott. Szépen lassan mindenki nyugovóra tért és édesdeden alszanak, mint a jóllakott napközisek az oviban. Egyedül én nem bírok elaludni. A nappaliban ülve szépen lassan rájövök arra, hogy nem húzhatom sokáig a kamu tévénézős alibimet, mivel lassan hajnali kettő lesz. A földön ülve nézek a már alvó szöszire, aki a matracát, hol máshol mint a tévé előtt helyezte el, közel mindenhez amire szüksége lehet az éjszaka folyamán. Matracán ülve elgondolkodok, hogy mi lenne ha én is itt maradnék, de kicsit furcsa lenne, hiszen odafenn van egy helyem ami csak rám vár. Az egyetlen dolog ami visszatart abban, hogy végre nyugovóra térjek, az, hogy a szobámat meg kell osztanom mással is. Meg kell osztanom vele...
Fejemet megrázva próbálom magam emlékeztetni arra, hogy Harry nem egy sorozatgyilkos akitől menekülnöm kell, de lényegében semmi sem segít a helyzetemen. Egy apró sóhaj kíséretében nézek, a már szintén alvó Benny-re, aki a kanapén fekve pihen. Mélyeket lélegzik, jobb kezét feje alatt tartja, ajkai pedig kissé szétnyílnak amitől elnevetem magam, de próbálom nem hangosan tenni ezt, hisz eszem ágában sincs felébreszteni őket. Hálásnak kellene lennem neki, hogy úriember módjára lemondott a kényelemről és hagyta, hogy én fekhessek az ágyban, de tudva a körülményeket lehet csak azért csinálta, hogy ne kelljen óvadékot letennem érte, ugyanis elképzelésem sincs arról, hogy mi lett volna ha Benny alszik a fürtössel. Nem kedvelik egymást, de nem is csodálom azok után, hogy úgy összekaptak, hogy Harry egy hétig a szeme alatt viselt zöld monoklit, míg Benny az arccsontján büszkélkedhetett egy nagy vörös folttal. Akkor is csak engem védett. Emlékeztetem magam. Harry meg akkor is csak engem szapult. Jövök rá és bár nem számítok rá, egy kis keserűséget érzek a szívemben ha erre gondolok. Sokszor nem tudok mit kezdeni a hangulatváltozásival. Néha komolyan úgy érzem törődik vele, néha meg éppen az ellenkezőjét és arra gondolok, hogy még mindig utál. Bosszant, hogy ennyit foglalkozok vele, ahogyan az is, hogy olyan hatást gyakorol rám, ami miatt rettegek felmenni az emeletre.
Nagyot sóhajtva nyúlok a távirányítóért, de abban a pillanatban össze is rezzenek, ugyanis trappolások hallatszódnak a lépcső irányából. Félve fordítom a fejem abba az irányba, reménykedve, hogy nem Harry jött le. Ugyanis bár az vagyok, nem akarok gyávának tűnni. Valaki olyannak, akiről tudják, hogy zavarban van és az érzései csatát vívnak lelkében, arról mi is a helyes.
Azonban megkönnyebbülök mikor Liam félmeztelen alakját fedezem fel a sötétségben. Szinte csukott szemmel megy előre és egy pillanatig megfordul a fejemben, hogy alvajáró. Meredten nézem sétáló alakját. Már a konyha ajtónál jár, mikor egy másodpercre megáll, mutatóujját feltartja, majd rükvercbe kapcsol és háttal visszasétál a kanapéhoz.
- Kimberly? - Kérdez rá álmosan, hangja fáradságtól rekedt.
- Igen? - Nagyot nyelek, bár nem tudom mitől is paráztam be annyira. Talán a helyzettől, meg attól, hogy Liam szinte pucéran, csukott szemmel sétálgat a házamban.
- Te még nem alszol? - Hunyorogva néz rám, ha nem ismerném szinte azt is hihetném, hogy stíröl, de tudom, hogy nem lát és amúgy se tenne ilyet, szóval egy fokkal nyugodtabban adok választ kérdésére.
- Nem.
- Miért? - Harry barátod miatt. Mondanám legszívesebben, de visszafogom magam. Inkább terelem a témát.
- Te miért nem alszol?
- Nem alszok? - Vakarja meg tarkóját, nekem meg vissza kell tartanom a feltörő nevetést.
- Nem. - Adok választ.
- De miért nem? - Ásít nagyot. - Aludnom kellene, rohadt fáradt vagyok.
- Nem tudom éppen a konyhába készültél menni. - Tájékoztatom.
- A konyhába. - Mondja. - A konyhába. - Ismétli meg. - Ó hát persze, hogy oda igyekeztem, most már rémlik. Köszi Kimberyl. - Bólint aprót, de pár lépés után visszafordul. - És azt nem tudod, hogy mit akartam csinálni a konyhában? - Hát nem aranyos? Csak mosolyogni tudtam.
- Enni? - Vetem fel az ötletet. Liam a tévé feletti digitális órára néz, majd megrázza a fejét.
- Nem. - Mondja. - Ahhoz már túl késő van, nekem......- Ásít nagyot - vigyáznom kell az alakomra.
- Akkor inni?
- Igen! - Csettint egyet az újával. - Inni. Ja. Inni akartam. - Indul meg, de újra megtorpan. Fejét kicsit oldalra dönti, úgy néz ám. - De mit akartam inni?
- Te most szórakozol velem? - Nevetek fel kicsit.
- Komolyan nem tudom. - Sóhajt nagyot. - Víz, narancslé, tea és tej. Ez túl sok egy férfi számára, hogy döntsön. Ehhez kevés vagyok. - Hajtja le fejét, de nem azért mert elszégyellte magát, hanem mert egy pillanatra bealudt és kellett neki pár másodperc míg összeszedte magát. Fejét kicsit megrázva tért magához.
-Liam szerintem igyál hideg vizet, az jót fog tenni.
- Rendben. - Ásít nagyot, majd hihetetlen, de végre bemegy a konyhába. Hallom ahogyan kotorászik, kinyitja a hűtőd, majd tölt magának egy pohárral. Alig egy perc múlva már ki is jön onnan és csak vigyorogni tudok, mikor víz helyett szőlőlét vélek felfedezni kezében.
- Jó éjszakát. - Köszön el, majd szabad kezével int egyet.
- Neked is. - Mondom majd visszafordulok a tévé irányába, de nem telik el tíz másodperc és egy hatalmas csattanást hallok. Ijedten fordulok mag, de Liam már sehol nincs, azonban megszólalásával biztosra veszem, hogy ő volt a hunyó.
- Jól vagyok! - Kiálltja. - Csak megbotlottam......Túl magasak ezek a lépcsőfokok. - Morogja, majd hallom az ajtó záródását, így megnyugszok, hogy már nem tehet magában nagyobb bajt.
Lassan én is tudomásul veszem, hogy ideje lenne lefeküdni, így csiga módjára feltápászkodok helyemről, kikapcsolom a tévét, de nem bírom megállni, hogy ne adjak jó éjt puszit a két fiúnak. Először Benny felé fordulok, apró csókot hintek arcára, mire kicsi megmozdul, de nem kell fel.
- Álmodj szépeket. - Suttogom és remélem tényleg, így is lesz. - Te is. - Nézek a szőkére, akinek szintén adok egyet, majd még hozzáteszem. - Édes vagy mikor alszol, de akkor is legyőzlek. Kikapsz Horan. - Vigyorgok és most már tényleg elindulok felfelé. A lábam alig érinti az első lépcsőfokot, mikor halk dünnyögést hallok. Niall adta ki magából.
- Azt még meglátjuk Hercegnő.
A szívem a torkomban dobog, nem merek benyitni. Mit csinálhat? Alszik? Biztosan így van, de még így is feszengek. Talán tényleg jobb lett volna a matracon....Fut át a gondolat a fejemben, de elég szánalmasan hangzik, hogy nem vagyok képes bemenni a saját szobámba, a saját otthonomban, így hát nagy levegőt veszek és kitárom az eddig csukott ajtót. A hasam görcsbe rándul, ahogyan észreveszem a göndört, aki a legkisebb mértékben sem alszik. Nagyon nem! Miért nem? Telefonját nyomkodja az ágyon és csak annak halvány fénye világítja meg arcát. Azonban mikor észreveszi, hogy más is van a szobában felnéz, de csak egy pillanatra, majd újra a ketyeréje bűvöletébe esik. Meg is nyugszok annyira, hogy a fürdő felé vegyem az irányt. A nyomasztó, de mégis kellemes csöndet ő töri meg.
- Azt hittem fel se jössz....Már kezdtem hiányolni a társaságod, de ha jobban belegondolok jobb volt nélküled. - Hitetlenkedve nézek rá. Még arra se veszi a fáradságot, hogy mondandója közben rám nézzen. Sértett a tudat, hogy így beszél velem, ahogyan az is, hogy ezeket a szavakat ilyen könnyen ejti ki a száján. Fogalma sincs mivel játszik!
- Rendben. - Válaszolom, bár nincs értelme. Belefáradtam a vitákba és abba, hogy ellenkezzek vele. Ennyi volt. Nem érdekel mit mond vagy tesz, mostantól szarok rá és arra amit érzek. Egy idő után csak elmúlik nem?
Szédelegve léptem be a fürdőszobába. Nem vagyok túl jól, de tudom, hogy egy frissítő zuhany mindent megold. Telefonomat a szennyes tartóra rakom, amire rádobálom levett ruháimat is. Már csak a fehérnemű van rajtam, mikor a tükörhöz lépve, egy erős kontyba fogom a hajam. Saját tükörképemet méregetem és rájövök mennyire nincs élet a szemeimben. Biztos csak az álmosság teszi.....Biztatom magam, bár hiába.
Elmélkedésemből egy alig hallható pittyegés zökkent ki, amiről hamar rájöttem, hogy a telefonom az. Előkotortam a ruhakupac alól és vigyorogva vettem tudomásul, hogy Colin írt nekem. Furcsán hatott rám a tudat, hogy ennyire boldog lettem tőle, de komolyan úgy érzem, hogy mi nem találkoztunk hiába. Az, hogy ő aznap ott volt és, az, hogy ilyen nyíltan megbeszéltünk egymással mindent, nem lehet a véletlen műve. Komolyan úgy gondolom, hogy ez így volt megírva. Hogy találkozzak valakivel, akinek szenvedései felérnek az enyémmel. Aki úgy tud segíteni és beszélni velem, hogy pontosan tudja mi is az igazi fájdalom. Elhívott fagyizni és azóta a kellemes délután óta, rengeteget beszélgettünk, így hát boldogan nyitottam meg üzenetét, de hamar lehervadt az arcomról a mosoly mikor elolvastam, hogy mit is írt. Gyorsan válaszoltam neki. Egy hosszas üzenetet írtam, olyan dolgokról amikről azt hiszem meggyőzőek lehetnek. Nem hagyom, hogy hülyeséget csináljon. Nem fogom őt is elveszíteni!
Fogalmam sincs miért csináltam azt amit. Hogy miért szóltam be neki, amint belépett a szobába. Egyszerűen csak zavart a jelenléte és az, hogy őt is zavarja az enyém. Nem vagyok egy idióta, tudom, hogy egészen eddig miattam nem jött fel, de akkor is! Ennyire szar társaság lennék? Inkább lent ül hajnali kettőig, holtfáradtan, mint, hogy feljöjjön aludni? Normális ez? Én meg már csak azért is megvártam, tudván, hogy ezzel kellemetlen helyzetbe hozom. Nem zavart a tudat. Egy cseppet sem. Az viszont igen, hogy ennyire tart tőlem. Akartam én valaha is rosszat neki? Na jó lehet, hogy akartam, de nem szerepelt a terveimben, hogy megerőszakolom alvás közben, bassza meg! Tényleg nem! Az, hogy hozzáérek, vagy, hogy megcsókolom már számtalanszor végigfutott, az én kis elmebeteg agyamban, de könyörgöm hozzá se nyúlnék, hacsak ő maga nem úgy akarná. Eljátszanék a gondolattal, de ez nem jelenti azt, hogy meg is tenném! Komolyan ennyire elviselhetetlen vagyok a számára? Jó beismerem tettem és mondtam neki dolgokat és való igaz a próbafülkébe rákényszerítettem az akaratom, de attól még nem vagyok szenilis! Az, hogy néha teszek olyan dolgokat amik nyomulósnak hathatnak, nem feltétlen azért van, hogy őt ezzel megsértsem, csak elképesztően viccesnek találom azt, ahogyan reagál. Most is mikor megérkeztünk és kihúztam a vízből, úgy éreztem ha nem mondok valamit amitől a plafonra mászik, nem is lenne kerek a mai nap. Ráadásul biztosra veszem, hogy titkon ő is élvezi ezt. Melyik lány ne tenné? Melyik? Lehetetlen, hogy pont ő a kivétel. Lehetetlen! Mindig szembeszáll velem és ezt vártam tőle most is. Rendben? Rendben??? Komolyan csak ennyit tudott mondani? Tartok attól, hogy most túl messzire mentem, vagy, hogy most tényleg megbántottam. Vagy csak feladta volna? Az is lehet, de én ebbe nem nyugszok bele. Nem bizony. Ordítani fog velem! Fog, mert kierőszakolom belőle. Ha haragszik, hát haragudjon. Ha mérges, akkor mutassa ki. Csinálhat bármit! Akármit! Csak nem mondja azt, hogy rendben. Nem hagyom, hogy magába fojtsa a dolgokat. Gyűlölhet. Tényleg nem zavar, csak érezzem valamit irántam. Valamit ami nem merül ki annyiban, hogy rendben.
Idegesen túrok bele hajamba. Kimberly már egy ideje elfoglalta a fürdőt, de tudom, hogy ezzel is csak az időt húzza, de ha már eddig kihúztam alvás nélkül akkor nem most fogok elszundítani. Azonban jobbnak látom, ha lecuccolok a földre, ugyanis tartok attól, hogy így még kevesebb az esélye annak, hogy egy légtérben legyen velem. Csak most jöttem rá arra, hogy mennyire is vele akarom tölteni az éjszakát. Ha nem is mellette, de vele egy helyen. Az ágy jobb oldalára leterítettem a vastag takarót, levettem néhány párnát és kényelembe helyeztem magam. Kurvára nem kényelmes, de jobb mint a semmi. Nagyot sóhajtok és a plafont bámulom. Utálhat, de közbe szeressen. Csak egy kicsit. Annyira, hogyha elmegyünk a jövőhéten, megöleljen és, hogy azt mondja hiányozni fogok neki. Turné......Jön a következő gondolatom, de megszakítja az ajtó nyikorgása. Néma csend telepszik a szobára.
- Harry? - Hallatszik törékeny kis hangja. - Ez nem vicces, ha elbújtál gyere elő. - Mosoly kúszik ajkaimra. Ennyire ördögi azért nem vagyok..... - Harry? - Üti meg fülem újra a kérdés, de most sokkal közelebbről. Kicsit oldalra fordítom a fejem és Kim halványkék szemeivel találom szembe magam. Haja kontyba van foga és egy hosszú fekete, a méreténél kétszer nagyobb, Batman-es poló volt rajta.
- Tetszik a felsőd. - Húzom féloldalas mosolyra a számat. Kimberly lenéz a pólójára és ő is elvigyorodik.
- Louis adta. - Mondja. - Kicsit nagy rám, de szeretem. Te mit csinálsz a földön? - Komolyan megdöbbenek azon, hogy egyáltalán hozzám szólt, így zavartabban adok választ kérdésére.
- Nem akarsz velem aludni..... - Mondom, mire ő összeráncolja homlokát. Harry te barom állat! - Tudom, hogy miattam nem akartál feljönni. Nem okozok több gondot szóval itt alszom.
- A földön?
- Ja.
- Az nem kényelmetlen?
- Nem.
- Nem akarom, hogy itt aludj.
- Nem? - Hökkenek meg. Ő csak aprót bólint. - Miért? - Kérdezem, de ő csak vállat vont.
- Gyere fel. - Sóhajt nagyot. - Kibírom a társaságod. Nyugodtan aludj velem. - Kaján vigyorra húztam a számat, így gyorsan módosított. - Persze az ágy másik végén. Ott ahol nem én alszok.
- Értem. - Nem bírom abbahagyni a mosolygást. Vissza fekszek az ágyra és megbabonázva figyelem a szőkeség minden mozdulatát. Szépen lassan elhelyezkedik, betakarja magát, majd álomra szenderedik. Így már nekem is könnyebben megy az elalvás.
Mégse utálna annyira, vagy csak ennyire jó ember? Szerintem a második, de reménykedek abban, hogy az első is igaz.
Zayn Malik
Magam se tudom miért, de zaklatottan keltem. Hiányérzetem volt, de oly annyira, hogy bűntudat társult hozzá. Valamit elfelejtettem. Valami olyat amit nem kellett volna. De mit? Mi volt az? Telefonom után nyúlok és szomorúan veszem észre, hogy még csak hajnali négy van. Nem bírom kivakarni a fejemből, hogy valami nincs jól. Erősen koncentrálok, de semmi sem jut eszembe, aminek eszembe kéne jutnia. Elhagytam valamit? Otthon marad valami? Elfelejtettem szólni a srácoknak, hogy vigyázzanak a lépcsővel? Mi a franc az? Ingerülten ülök fel ágyamba. Arcomat kezembe temetem, próbálom lenyugtatni magam.
- Minden rendben szívem? - Perrie fáradt hangja üti meg fülem, amit elképesztően imádok, de most még ez sem nyugtat meg igazán.
- Nem hagy nyugodni a gondolat, hogy valami kiment a fejemből.....Pedig tudom, hogy fontos.
- Édesem ne fáraszd magad feleslegesen, majd rájössz, de most túl fáradt vagy ehhez. Aludj inkább, holnap majd eszedbe jut.
- Lehet, hogy igazad van. Biztos csak túlparázom a dolgot.
- Biztosan így van szerelmem.
Fejemet a párnára hajtom, már épp újra álomba készülök merülni, mikor szemeim hirtelenjében pattannak ki.
Rájöttem! Rájöttem, rájöttem! De bár ne így történt volna. Bár kussolt volna a hang a fejembe.
Kimberly.....Hiszen nem tudja, hogy a hétvége után turnéra megyünk. Ez a gondolat egészen reggel kilencig ott motoszkált a fejemben. Megpróbáltam neki elmondani a reggelinél, az ebédnél és akkor is mikor csak úgy kint ültünk a teraszon, de nem bírtam megszólalni. Összetöröm a szívét. Így lesz és ennek már megint én vagyok az okozója. Itt hagyom pedig még szüksége lenne rám. Borzasztó barát vagyok.......és gyáva is....
-Liam szerintem igyál hideg vizet, az jót fog tenni.
- Rendben. - Ásít nagyot, majd hihetetlen, de végre bemegy a konyhába. Hallom ahogyan kotorászik, kinyitja a hűtőd, majd tölt magának egy pohárral. Alig egy perc múlva már ki is jön onnan és csak vigyorogni tudok, mikor víz helyett szőlőlét vélek felfedezni kezében.
- Jó éjszakát. - Köszön el, majd szabad kezével int egyet.
- Neked is. - Mondom majd visszafordulok a tévé irányába, de nem telik el tíz másodperc és egy hatalmas csattanást hallok. Ijedten fordulok mag, de Liam már sehol nincs, azonban megszólalásával biztosra veszem, hogy ő volt a hunyó.
- Jól vagyok! - Kiálltja. - Csak megbotlottam......Túl magasak ezek a lépcsőfokok. - Morogja, majd hallom az ajtó záródását, így megnyugszok, hogy már nem tehet magában nagyobb bajt.
Lassan én is tudomásul veszem, hogy ideje lenne lefeküdni, így csiga módjára feltápászkodok helyemről, kikapcsolom a tévét, de nem bírom megállni, hogy ne adjak jó éjt puszit a két fiúnak. Először Benny felé fordulok, apró csókot hintek arcára, mire kicsi megmozdul, de nem kell fel.
- Álmodj szépeket. - Suttogom és remélem tényleg, így is lesz. - Te is. - Nézek a szőkére, akinek szintén adok egyet, majd még hozzáteszem. - Édes vagy mikor alszol, de akkor is legyőzlek. Kikapsz Horan. - Vigyorgok és most már tényleg elindulok felfelé. A lábam alig érinti az első lépcsőfokot, mikor halk dünnyögést hallok. Niall adta ki magából.
- Azt még meglátjuk Hercegnő.
A szívem a torkomban dobog, nem merek benyitni. Mit csinálhat? Alszik? Biztosan így van, de még így is feszengek. Talán tényleg jobb lett volna a matracon....Fut át a gondolat a fejemben, de elég szánalmasan hangzik, hogy nem vagyok képes bemenni a saját szobámba, a saját otthonomban, így hát nagy levegőt veszek és kitárom az eddig csukott ajtót. A hasam görcsbe rándul, ahogyan észreveszem a göndört, aki a legkisebb mértékben sem alszik. Nagyon nem! Miért nem? Telefonját nyomkodja az ágyon és csak annak halvány fénye világítja meg arcát. Azonban mikor észreveszi, hogy más is van a szobában felnéz, de csak egy pillanatra, majd újra a ketyeréje bűvöletébe esik. Meg is nyugszok annyira, hogy a fürdő felé vegyem az irányt. A nyomasztó, de mégis kellemes csöndet ő töri meg.
- Azt hittem fel se jössz....Már kezdtem hiányolni a társaságod, de ha jobban belegondolok jobb volt nélküled. - Hitetlenkedve nézek rá. Még arra se veszi a fáradságot, hogy mondandója közben rám nézzen. Sértett a tudat, hogy így beszél velem, ahogyan az is, hogy ezeket a szavakat ilyen könnyen ejti ki a száján. Fogalma sincs mivel játszik!
- Rendben. - Válaszolom, bár nincs értelme. Belefáradtam a vitákba és abba, hogy ellenkezzek vele. Ennyi volt. Nem érdekel mit mond vagy tesz, mostantól szarok rá és arra amit érzek. Egy idő után csak elmúlik nem?
Szédelegve léptem be a fürdőszobába. Nem vagyok túl jól, de tudom, hogy egy frissítő zuhany mindent megold. Telefonomat a szennyes tartóra rakom, amire rádobálom levett ruháimat is. Már csak a fehérnemű van rajtam, mikor a tükörhöz lépve, egy erős kontyba fogom a hajam. Saját tükörképemet méregetem és rájövök mennyire nincs élet a szemeimben. Biztos csak az álmosság teszi.....Biztatom magam, bár hiába.
Elmélkedésemből egy alig hallható pittyegés zökkent ki, amiről hamar rájöttem, hogy a telefonom az. Előkotortam a ruhakupac alól és vigyorogva vettem tudomásul, hogy Colin írt nekem. Furcsán hatott rám a tudat, hogy ennyire boldog lettem tőle, de komolyan úgy érzem, hogy mi nem találkoztunk hiába. Az, hogy ő aznap ott volt és, az, hogy ilyen nyíltan megbeszéltünk egymással mindent, nem lehet a véletlen műve. Komolyan úgy gondolom, hogy ez így volt megírva. Hogy találkozzak valakivel, akinek szenvedései felérnek az enyémmel. Aki úgy tud segíteni és beszélni velem, hogy pontosan tudja mi is az igazi fájdalom. Elhívott fagyizni és azóta a kellemes délután óta, rengeteget beszélgettünk, így hát boldogan nyitottam meg üzenetét, de hamar lehervadt az arcomról a mosoly mikor elolvastam, hogy mit is írt. Gyorsan válaszoltam neki. Egy hosszas üzenetet írtam, olyan dolgokról amikről azt hiszem meggyőzőek lehetnek. Nem hagyom, hogy hülyeséget csináljon. Nem fogom őt is elveszíteni!
Idegesen túrok bele hajamba. Kimberly már egy ideje elfoglalta a fürdőt, de tudom, hogy ezzel is csak az időt húzza, de ha már eddig kihúztam alvás nélkül akkor nem most fogok elszundítani. Azonban jobbnak látom, ha lecuccolok a földre, ugyanis tartok attól, hogy így még kevesebb az esélye annak, hogy egy légtérben legyen velem. Csak most jöttem rá arra, hogy mennyire is vele akarom tölteni az éjszakát. Ha nem is mellette, de vele egy helyen. Az ágy jobb oldalára leterítettem a vastag takarót, levettem néhány párnát és kényelembe helyeztem magam. Kurvára nem kényelmes, de jobb mint a semmi. Nagyot sóhajtok és a plafont bámulom. Utálhat, de közbe szeressen. Csak egy kicsit. Annyira, hogyha elmegyünk a jövőhéten, megöleljen és, hogy azt mondja hiányozni fogok neki. Turné......Jön a következő gondolatom, de megszakítja az ajtó nyikorgása. Néma csend telepszik a szobára.
- Harry? - Hallatszik törékeny kis hangja. - Ez nem vicces, ha elbújtál gyere elő. - Mosoly kúszik ajkaimra. Ennyire ördögi azért nem vagyok..... - Harry? - Üti meg fülem újra a kérdés, de most sokkal közelebbről. Kicsit oldalra fordítom a fejem és Kim halványkék szemeivel találom szembe magam. Haja kontyba van foga és egy hosszú fekete, a méreténél kétszer nagyobb, Batman-es poló volt rajta.
- Tetszik a felsőd. - Húzom féloldalas mosolyra a számat. Kimberly lenéz a pólójára és ő is elvigyorodik.
- Louis adta. - Mondja. - Kicsit nagy rám, de szeretem. Te mit csinálsz a földön? - Komolyan megdöbbenek azon, hogy egyáltalán hozzám szólt, így zavartabban adok választ kérdésére.
- Nem akarsz velem aludni..... - Mondom, mire ő összeráncolja homlokát. Harry te barom állat! - Tudom, hogy miattam nem akartál feljönni. Nem okozok több gondot szóval itt alszom.
- A földön?
- Ja.
- Az nem kényelmetlen?
- Nem.
- Nem akarom, hogy itt aludj.
- Nem? - Hökkenek meg. Ő csak aprót bólint. - Miért? - Kérdezem, de ő csak vállat vont.
- Gyere fel. - Sóhajt nagyot. - Kibírom a társaságod. Nyugodtan aludj velem. - Kaján vigyorra húztam a számat, így gyorsan módosított. - Persze az ágy másik végén. Ott ahol nem én alszok.
- Értem. - Nem bírom abbahagyni a mosolygást. Vissza fekszek az ágyra és megbabonázva figyelem a szőkeség minden mozdulatát. Szépen lassan elhelyezkedik, betakarja magát, majd álomra szenderedik. Így már nekem is könnyebben megy az elalvás.
Mégse utálna annyira, vagy csak ennyire jó ember? Szerintem a második, de reménykedek abban, hogy az első is igaz.
Zayn Malik
Magam se tudom miért, de zaklatottan keltem. Hiányérzetem volt, de oly annyira, hogy bűntudat társult hozzá. Valamit elfelejtettem. Valami olyat amit nem kellett volna. De mit? Mi volt az? Telefonom után nyúlok és szomorúan veszem észre, hogy még csak hajnali négy van. Nem bírom kivakarni a fejemből, hogy valami nincs jól. Erősen koncentrálok, de semmi sem jut eszembe, aminek eszembe kéne jutnia. Elhagytam valamit? Otthon marad valami? Elfelejtettem szólni a srácoknak, hogy vigyázzanak a lépcsővel? Mi a franc az? Ingerülten ülök fel ágyamba. Arcomat kezembe temetem, próbálom lenyugtatni magam.
- Minden rendben szívem? - Perrie fáradt hangja üti meg fülem, amit elképesztően imádok, de most még ez sem nyugtat meg igazán.
- Nem hagy nyugodni a gondolat, hogy valami kiment a fejemből.....Pedig tudom, hogy fontos.
- Édesem ne fáraszd magad feleslegesen, majd rájössz, de most túl fáradt vagy ehhez. Aludj inkább, holnap majd eszedbe jut.
- Lehet, hogy igazad van. Biztos csak túlparázom a dolgot.
- Biztosan így van szerelmem.
Fejemet a párnára hajtom, már épp újra álomba készülök merülni, mikor szemeim hirtelenjében pattannak ki.
Rájöttem! Rájöttem, rájöttem! De bár ne így történt volna. Bár kussolt volna a hang a fejembe.
Kimberly.....Hiszen nem tudja, hogy a hétvége után turnéra megyünk. Ez a gondolat egészen reggel kilencig ott motoszkált a fejemben. Megpróbáltam neki elmondani a reggelinél, az ebédnél és akkor is mikor csak úgy kint ültünk a teraszon, de nem bírtam megszólalni. Összetöröm a szívét. Így lesz és ennek már megint én vagyok az okozója. Itt hagyom pedig még szüksége lenne rám. Borzasztó barát vagyok.......és gyáva is....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése