It was all about love.

Sziasztok! Itt az új rész, bár tudom, hogy késtem vele. Nem lett a leghosszabb, de muszáj volt kettévennem, mert kicsit zsúfolt lett volna, ha nem így teszek.

Remélem élvezni fogjátok, az új részt. 

Jó olvasást!

UI: Köszönöm a visszajelzéseket! Sokat jelentenek :)

 

21. Fejezet

Boldog ember

- Ne Bonnie, ne! - Üvöltötte Louis.

- Ki a frászt érdekel a boszi? Damon halott. - Csapkodtam a kezeimmel. - Hogyan történhetett ez? - Értetlenkedtem. - Elküldik a nagy semmibe, a legjobb szereplőt? Ekkora baromságot. - Fújtattam.

- Bonnie... - Siránkozott tovább Louis. Most már itthon voltunk és az én haragom is enyhült kissé, a tóházi incidens óta. Louis bocsánatot kért, ahogyan Niall is és a lányokkal is átestünk egyfajta csajos beszélgetésen, ahol mindenki sírt és nevetett egyszerre. Rég voltam ilyen jóban lányokkal, így örültem, hogy úgy érezhetem fontos vagyok számukra. Liam és Zayn azonban egy árva szót sem szóltak mióta hazajöttünk, ahogyan Harry sem, de Ő eltűnt ami kissé bosszantott, azok után ami kettőn közt történt. Ha csak rágondoltam, a szívem heves zakatolásba kezdett. Vajon mi lesz velünk? Ha elmegy, kellek még majd neki? És a többiek? A köztünk lévő kötelék kibírja majd a távolságot? Kicsit még haragudtam rájuk, amiatt, hogy ilyen későn szóltak a turnéról, de rájöttem, hogy, ha rosszban vagyok velük, azzal csak magamat bántom. Lehet, hogy Szerdán elmennek, de most még itt vannak és ez a lényeg. Liam és Zayn azonban más eset. Rájuk nagyon haragszok. Zavarodott....Pörgettem le a fejemben, újra Liam mondatát. Lehet, hogy az vagyok. Nem is akartam tagadni. De ki a frász róhatná fel ezt nekem? Mert, aki ezt tenné annak azt mondanám: Cseréljünk! Éld át, azt amit én! Nőj fel család nélkül! Engedd el a barátaidat! Add fel az álmaidat! Legyél olyan ember, amilyen soha nem akartál leni! 

- Nem értem mit szerettek ebben a sorozatban. - Zökkentett ki Eleanor. - Az első pár évad elment, de ez..

- Szívem, ez egy világklasszis sorozat. - Bökött Louis a tévé irányába.

- Látszik, hogy nem tudod, mit jelent a világklasszis kifejezés. - Mosolygott. - Ez minden, csak nem az.

- Szerintem nem rossz. - Szólalt meg Niall. - Csak nem tudom felfogni....

- Mit? - Kérdeztem.

- Most eltűntek a semmibe? - Vonta fel a szemöldökét.

- Ja. - Válaszolta Perrie.

- És a többieket meg visszahozták, az életbe?

- Bizony ám. - Válaszolt Benny

- Bonyolult ez az egész. - Sóhajtott.

- De, hisz érted. - Nevettem fel.

- Más dolog érteni és normálisnak gondolni ezt az egészet. - Kezdett bele. - Azok, akiket visszahoztak, már rég halottak. Van olyan akire, azt mondtátok már a harmadik évadban meghalt. Hogyhogy most visszahozták őket? Minek?

- Héj, ez fáj. - Raktam a szívemre a kezem. - Alaric a kedvencem volt és most él.

- De Damon meg meghalt. - Tette hozzá. - És a kis csaj is, csak segíteni akart, erre Ő is ott maradt. Hol itt az igazság? Butaság ez az egész...

- Hülye vagy. - Jegyezte meg egyszerűen Louis. - A Vámpírnaplók király. Visszahozzák, majd őket. Tudom. Persze most fáj a szívem Bonnie miatt., de visszatér.

- Ha te mondod. - Rántott vállat a szöszi.

- Én mondom. 

- Hát.....ez a beszélgetés....eléggé.....furcsa volt. - Gondolkodtam el és a többiek is helyeselve bólogattak. - Inkább csinálok valami ehetőt. - Sóhajtok és már hallom is a kívánságokat, hogy ki mit szeretne. - Rendben. - Mondom. - Akkor egy óra múlva vacsora.

A fejemet rázva, de mosollyal az arcomon lépek be a konyhába, de amint megpillantom Liam-et, elszáll a jókedvem. Észrevesz és egyenesen rám emeli csokoládé színű szemit, mely bánatosan vizslat. Liam....

- Segítesz főzni? - Kérdezem, mire meglepődve néz rám, de nem habozik sokat a válasszal, igennel felel. Tudom, hogy haragudnom kéne, én tényleg tudom, de képtelen vagyok rá. Liam annyiszor segített már rajtam és tudom, hogy nem a rosszindulat vezérelte, mikor zavarodottnak nevezett. Igazából teljesen jogos volt, hiszen a lelkem és a szívem nem áll készen arra, hogy elengedjem Őket. Próbáltam úgy tenni, de nem ment. Szeretem mindegyiküket. Mindet másképp. Liam, az én kis lelki szemetesládám, az őrzőm, aki csendben hallgat ha kell, de beszél ha szükséges. Louis a legmókásabb fickó a világon. A tettestársam, ha csínytevésről van szó. Ilyen barát Ő. Eleanor, a csendes lány, de a megértés mintaképe. Sophia, a határozott, akinek a puszta tekintetéből kiolvasod érzéseit. A barátnőim. Perrie más. Ő ha úgy alakul ténylegesen is, az életem része lesz. Mrs. Malik. Barátnőm lett, de Ő több ennél. Nem tudom miben, de így van. Aztán Niall. A kis szőke hercegem. Nála nem tudom eldönteni, hogy mit is érzek. Szeretem, de másképp. Nem úgy mint egy barátot, de nem is úgy mintha szerelmes lennék belé. Egyszerűen, úgy érzem a szívem minden szeretetével, tudom Őt imádni. Csak szeretem. Na és Harry? Beleszerettem.....Ez ennél már nem lehet több.

- Ideadnád a cukrot? - Kérdezi Liam, aki éppen a sütink hozzávalóit gyűjti össze egy nagy tálba.

- Persze. - Válaszolom.

- Kérlek, ne haragudj rám. - Mondja, miközben elveszi tőlem az édesítőszert. Én nem.....Szóval nekem eszem ágában sem volt téged megbántani. Nem is tudom miért mondtam. - Rázza meg a fejét. - Hülye voltam.

- Nem haragszok. - Mondom. - És nem tévedtél,azzal kapcsolatba amit mondtál. Csak tudod, azt hittem ha már lassan fél éve ismerjük egymást, akkor megérdemlek annyit, hogy előbb szóljatok. Tudom, hogy féltettetek, de akkor is....

- Sajnálom. - Mondta. - Egy ölelés?

- Tiszta liszt vagy. - Nevetek fel.

- Naaaa. - Ajkai lebiggyesztette, kiskutya szemivel meg levett a lábamról.

- Legyen. - Léptem közelebb hozzá és átöleltem. Jó volt így, tudtam kibékültünk és ettől nagyon boldog lettem.

- Minden ugyan olyan marad.....Megígérem.

- Ne ígérj olyat amit nem tudsz betartani. Inkább mondd azt, hogy mindent megteszel, annak érdekében, hogy semmi se változzon. Nekem ennyi is elég.

- Mindent megteszek. Ígérem.

- Azt hiszem nem értettél. - Sóhajtok fel.

- De értettelek, hidd el, de nekem az, ha csak próbálkozok, nem elég.  A szavamat adom és kész! - Damon Salavtore is a szavát adta mindenre, amire kellett és, ha Ő úgy tett, akkor abba nem volt hiba. De Ő Liam Payne.......Talán még jobb is mint Damon.....Ez pedig nagy szó.

Mikor végeztünk a vacsorázással, ahol se Harry, se Zayn nem volt jelen, úgy döntöttem én magam keresem fel Őket. Niall, azt mondta, hogy Zayn fent van a szobájában, hogy nagyon maga alatt van és, hogy épp itt az ideje a békülésnek. Azt már nem tudta megmondani, hol van Harry....

 Szedtem a levesből egy nagy tányérral és egy szelet sütit is vágtam mellé. Ráraktam egy tálcára és felvittem a fiúhoz. Benyitva, fetrengő alakját fedeztem fel, miközben takarója az álláig fel volt húzva. A beszűrődő fényre azonban felfigyelt és hangos morgásba kezdett.

- Mondtam már Harry, hogy segítek, de kivagyok. Adj még egy órát. - Dünnyögte.

- Miben segítesz a fürtösnek? - Kérdeztem és a válasz komolyan érdekel, de Zayn reakciója ezt is elfelejtette velem. Hangom felismerése után, azonnal kipattantak szemei és lelökte magáról takaróját, bár kissé beleakadt, így küzdött vele egy ideig.

- Kimberly? - Hunyorított, mint ha el se hinné, hogy én állok előtte.

- Hoztam neked vacsorát. - Lépek beljebb, mire Zayn feljebb tornássza magát és örömmel veszi el a tálcát. Szájához emeli a kanalat, majd megkóstolja a levest. Elismerően hümmög egyet.

- Ez nagyon finom. - Mondja, de kissé elkomorodik. Nem vesz több leves a szájához, mereven a tálat figyeli. Tudom milyen Zayn. Világ életében nehezen mutatta ki az érzéseit, de ha valakit igazán szeretett és az a valaki is igazán szerette, akkor ezt elfogadta és még így is tudta, mikor mit érez a fiú. Bűntudata van. Tudom. Imádom, ezt is tudom....Szeret engem....Ez biztos.

- Nem haragszok rád. - Felkapja fejét. - Akkor és ott haragudtam, de elmúlt. Szeretlek és nem akarom, hogy haragban váljunk el. - Most rajtam volt a sor, hogy leszegjem a fejem.

- Istenem, hogy én mennyire hálás vagyok neked, hogy ilyen barátot adtál. - Dünnyögi, mire halványan elmosolyodtam. - Nagyon  szeretlek. - Mondja, majd átölel. - Visszajövök. Ígérem. - Neki nem mondtam, azt, hogy ne ígérgessen. Nem.....Mert azt akartam, hogy betartsa. Akartam, hogy visszajöjjön. Nagyon. Szükségem van rá...

 

Izgatottan csaptam össze tenyereimet, mikor készen lettem művemmel. Tökéletes. Gondoltam magamba. Lehet, hogy ráment az egész napom, de ha meglátja, biztosan odáig lesz. 

 Hatalmas vigyorral az arcomon, sétáltam vissza a házig, magamban vagy ezerszer köszönetet mondva Zayn barátomnak, hogy elmesélte nekem, ennek a helynek a jelentőségét. Korábban is felfedeztem már, de akkor még nem tudtam, hogy Kimberly építette. 

      Mikor rá gondolok, valami elképesztően boldognak érzem magam. Tudván, hogy Ő is érez irántam valamit, elfog a remény, hogy lehet még normális életem. Vele úja kezdhetem. Fut át a gondolat a fejemben és teljes mértékben eltudtam képzelni, hogy így legyen. Akárhányszor visszaemlékszem a tóban történtekre, a testem minden kis szeglete ég a vágytól, hogy újra a közelembe tudhassam. Ha rajtam múlna, már olyan dolgokon is túl lennénk, amiről egy igazi férfi sosem beszél, de itt nem csak rólam van szó, meg arról, hogy a fizikai vágyaimat kielégítsem. Nem! Ez több. Többnek kell lennie! Szeretném, szeretni. Gondoskodni róla és mellette ébredni. Nem csak szexet akarok, majd lelépni! Szerelmes akarok lenni. Erre vágyom igazán. Na meg rá, de mint mondtam az mellékes. Az arcomon lévő mosoly egyre szélesebb lesz, ahogyan a szobája előtt állok. Az ajtaja nyitva, háttal áll nekem. Lassan, hogy meg ne hallja mögé lépek, kezemet szemei elé helyezem és csábítóan a fülébe súgóm.

- Na ki vagyok? - Teste azonnali reakciót ad, a libabőr szélsebesen terjed végig egész testén. Imádom, hogy ilyen hatással vagyok rá. Azonban összeszedi magát, mint általában ilyenkor mindig és egyenesen szembefordul velem.

- Nem tudom. - Válaszolja. - Talán egy varázsló? - Először nem értem és ez kiülhetett arcomra is, mert folytatta. - Hiszen, csak egy igazi mágus tud eltűnni egy teljes napra, úgy, hogy senki se tudja, hol is van. - Kezeit maga előtt keresztezte, így tekintetem a melleire téved. Na jól van Styles, állítsd le a magad, de gyorsan. Ne feledd miért jöttél. Azonban, gyerekes kis haragja imponál nekem. Hiányolt, ami határozottan jó jel. Vigyorogva ragadtam meg derekánál fogva, erősen tartva, hogy meg ne szökjön.

- Először is - kezdek bele, komolynak tetetve magam. - a mágus és a varázsló két külön dolog. - Válasza, csak egy kis vállrándítás volt. - Másodszor, én nem is tűntem el egy teljes napra. Van még belőle néhány óra. - Itt már mosolygott. Imádom a mosolyát. - Harmadszor..... - itt ajkaim, szinte már az övéit súrolták - van számodra egy meglepetésem, de ahhoz, az kell, hogy csukva tartsd a szemed. Menni fog? - Kérdeztem, centikre tőle. Nagyot nyelt, majd bólintott. Szeretem....

- Harry? - Csuklott el hangja. Éreztem, ajkai rezgéseit, ami olyan hatást gyakorolt rám, hogy azzal a gondolattal is eljátszottam, hogy hagyom a meglepetést és azonnal nekiesek, letépem az összes ruháját és olyat csinálok vele, ami talán még korai lenne.

- Hümm? - Csak ennyi telt tőlem. Ennyit tudtam mondani.

- Csókolj meg. - Nekem se kellett több. Olyan sebesen estem neki, ajkainak, hogy tagadhatatlan volt.....Akarom Őt.
   Ajkai puhák voltak, jobbkezét felvezette a tarkómig, majd onnan lefelé végigsimította a hátamat. Még közelebb vontam magamhoz, minek hatására testünk felülete, szinte mindenhol érintkezett. Szépen lassan araszoltunk el az ágyig, ahol én hátra estem, Kimberly meg rám, de ez sem tudott érdekelni.Csókunk nem szakad meg, sőt egyre hevesebb lett. Éreztem, ha most nem állítom le magam, a hév elkap és oda a meglepetés. De a férfi ösztöneim akartak még abból, amit most kap, így halogattam a dolgot. Persze volt egy pont, ahol már muszáj volt lépnem, ez pedig akkor következett be, mikor a hercegnőm, a nyakamat kezdte csókolgatni. Megöl, kicsinál. Végem...
- Kim. - Mondtam kissé elhaló hangon, mire abbahagyta eddigi tevékenységét és rám emelte, gyönyörű kék, néhol már inkább szürkés íriszeit. Bódultan figyeltem a látványt és azt kívántam, bárcsak megállna az idő, hogy minden ugyan így maradhasson. - Ezt most nem kéne. - Sóhajtottam nagyot. Nehezemre esik ezt mondani. Kimberly értetlenkedve néz rám, szinte látom a gondolatait. Azt hiszi hibázott, hogy valamit rosszul csinált. - A meglepetés. - Emlékeztetem, mire láthatóan megkönnyebbült.
- Már azt hittem.... - Kezd bele, de leállítom.
- Kívánlak. El se tudod hinni, hogy mennyire, de én úgy tudom, hogy az első randi után még a csók se szabad.
- De mi még nem is randiztunk. - Nevet fel.
- Eddig. - Mosolyogtam.  
            Boldoggá foglak tenni és te hagyni fogod. Hagyni fogod, mert szükséged van rám, ahogyan nekem is rád. Kellesz, hogy jobb ember legyek és én kellek neked, hogy élni tudj. Kellünk egymásnak, hiszen két félből lesz egy egész. Sokáig nem tudtam, hogyan birkózok meg a démonjaimmal, de most már tisztán látok. Szeretnem kell téged. Szeretlek is. Segítek neked és egy nap, ha majd elengeded a múltat, úgy fogom érezni, hogy győztem. Győztünk! Én azáltal gyógyulok, hogy látom a mosolyodat. A múltam úgy lesz halványabb, hogy nézlek és örömömet lelem a tekintetedben. Én csak úgy lehetek boldog ember, ha te is az vagy. Mert így.....Ha ez így marad. Ha te nem szeretsz és nem maradsz velem.....Nem tudom meddig bírom még.....Kérlek szeress!